Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 2. szám - Körkérdés: Keresztyén életvitel ma
KÖRKÉRDÉS: KERESZTYÉN ÉLETVITEL MA 81 célt adjak meg távozásom ürügyéül, hanem megmondjam: magánügyben megyek el. Gyakoriak a hivatalos vidéki kiszállások társüzemekhez. Külön gondom volt a kiszállási napidíjak elszámolása. Lehet, hogy sokan túlzásnak tartják ezt, de ha a tizenkét órás időtartamot nem haladta meg a távoliét, akkor nem számoltam el a tizenkét óráért járó díjat, hanem csak annak leiét, minthogy ez volt az előírás. Többen szóvá is tették, mire jó ez a különcködés (hiszen nem nehéz hosszabb távollétet beírni). Ilyenkor csak annyit mondtam, hogy a valóságnak megfelelően tettem. Látszott azonban, hogy válaszom nem volt kielégítő másoknak, sőt zavarta őket, hiszen ők többet igyekeztek felszámítani maguknak. Végül aztán megszűnt ez a feszültség. A kiszállások napidíjainak egyedi elszámolása helyett bevezették a havi kiszállási átalányt munkahelyünkön. Mindenki a korábbi időszakban elszámolt napidíjai alapján kapta átalányösszegét. Munkahelyünk jellegéből következik, hogy gyakran egymás előkészítő munkájára építünk. Éppen ezért könnyen előfordul, hogy részmunkámat más úgy tünteti fel, mintha az ő teljesítménye lenne, és a teljes alkotás igényével jelentkezik feletteseinknél. Nem tartom fontosnak ezeknek a helyzeteknek a tisztázását, de amennyire lehetséges, próbálom megelőzni az ilyeneket. Amikor időm engedte, szívesen segítettem másoknak munkájuk elvégzésében. Sokszor csak egyszerű munkákról volt szó. A többiek aztán megszokták ezt. Ha tehetem, ma is segítek nekik, bár nemegyszer el kell hárítanom közeledésüket. Mindemellett úgy látom, ha segíthetek, meg kell tennem. Összekülönbözések, ütközések is előfordulnak egymással. Ki kell tudnom mondani, hogyne haragudj, hibáztam, ha én okoztam bonyodalmat; másrészt törekednem kell a feszültség feloldására, mégha vétlennek is érzem magamat. A munka közben adódnak beszélgetések is. Fő beszédtémák közé tartoznak a fizetés keveslése, a munkahelyi pletykák és a szabados nemi élet. Nem köny- nyű ezekkel kapcsolatban helytállni. Ilyen beszédtémákat nem kezdeményezek; ha lehet, nem kapcsolódok bele; ha pedig nem kerülhetem ki, megpróbálom jobb irányba vinni. Ezekből a lehetőségekből az következik, hogy szűkszavúbbnak, visszahúzódóbbnak látszom a többiekhez képest. Gyakori a kétértelműség, a sikamlósság is. Ha egyáltalán tudom, egyértelművé és világossá teszem ezeket. Emiatt elrontom a tréfák csattanóit, nem értem a sikamlós gondolattársítást. fgy azonban még csak a mérleg egyik serpenyőjéből vettem ki valamit, és a másikba nem tettem semmit. Szükség van arra is, hogy szavakban megfogalmazzuk hitünket, felfogásunkat. Egyszer egy vidéki üzem vezetője keresett meg. Kérését teljesítettem, hiszen az feladatom is volt. így köszönte meg: „Az én istenem áldjon meg téged — ha mész ezzel valamire.” Ezt válaszoltam: „Ha az én Istenemmel azonos, akkor tapasztalni fogom.” Arca meglepődést mutatott, de nem tudom, meg- értette-e, mire gondoltam. Ennél egyértelműbb bizonyságtételre kell törekednem, hiszen az útjelző táblák sem talányokat adnak fel, hanem világosan mutatják az útirányt. Néhány munkatársammal sikerült eddig beszélgetnem, ök és akik még tudják keresztyén elkötelezettségemet, többnyire egykedvűen veszik tudomásul a tényt: ilyen madár is van. A vallást — bármit is értsenek ezen — általában magánügynek tartják, ki-ki maga bútorozza be életét, ahogy akarja. A komoly beszélgetések, megnyílások ellenére is úgy értékelem, hogy itt is visszahúzódó vagyok. Éles döntési helyzetek is adódnak a munkahelyen. Ilyen eset volt például
