Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 1. szám - Dóka Zoltán: "…akadálytalanul". Az Acta kommentár műhelymunkájából
DÓKA ZOLTÁN: „...AKADÁLYTALANUL’ 17 ismertetett megoldási kísérletnek közös hibája, hogy mindegyik erősen támaszkodik valamilyen a könyvön kívüli feltevésre, amely magában is kérdéses. Szerintem a megoldás valószínűsége annál nagyobb, minél inkább megelégszik a kutató azzal, amit a könyv önmagáról elárul. Különösen tévútra vezető az ún. kiegészítő módszer, amely pl. az Actát és a páli leveleket nem kritikailag szembesíti, hanem azzal az előfeltevéssel hasonlítja össze, hogy azok egymást nem cáfolhatják, csak kiegészíthetik. Ahol pedig eltérés vagy éppen ellentmondás tűnik elő, ott megindul az áthidaló feltevések keresése, amelyek egyre kevésbé támaszkodnak valóságos adatokra. Lukács az Actá- ban csak egyetlen ponton ad lehetőséget külső, kiegészítő összehasonlításra, ti. 1,1-ben a saját első könyvére való visszautalással. De hogy ez az összehasonlítás sem problémamentes, azt hamarosan látni fogjuk. De a könyvön belüli támpontok keresése és kiértékelése sem könnyű. Nem mintha Lukács az Actában valahol is elérné a páli teológia mélységeit. Lukács nem dogmatikus alkat. Ügy prédikál, hogy elbeszél (E. Schweizer). Na- gyonis közérthetően ír. Viszont a cselekményt olyan sokrétűen bonyolítja, az események szövedékét annyiféle szálból szövi, hogy nem mindig látható közvetlenül a „vezérfonal”. Az Acta-kutatás történetét vizsgálva úgy tűnik: az eltérő koncepciók nagyrészt abból adódnak, hogy a kutatók más és más fonalat ragadnak meg, és azt a többi rovására túlhangsúlyozzák. Ezért az Acta tudományos vizsgálatának elsőrendű feladata, megkeresni Lukács vezérfonalát s ezzel együtt azokat a szempontokat, összefüggéseket, amelyek Lukácsot foglalkoztatták, és keresni azok egymáshoz való viszonyát, jelentőségük helyes mértékét. Megoldási kísérlet Ahhoz, hogy az Acta befejezését helyes összefüggésben lássuk, meg kell vizsgálnunk a könyv indítását, irányvételét. E kettős feladat megoldására teszünk kísérletet a következőkben. I. Az Acta irányvétele (1,1-26) 1. Vizsgáljuk meg először, hogyan kapcsolódik egymáshoz a lukácsi kettős mű. Összehasonlítva az Acta kezdetét és az evangélium befejezését, meglepő ellentmondáshoz jutunk. Lk 24,50—51 szerint Jézus mennybemenetele Betá- niánál történt, éspedig azonnal a feltámadás napján (vö. Lk 24,1.13.21.33). Viszont Acta 1,3.12 szerint az Olajfák hegyén történt 40 nap múlva. Az ellentmondás értelmezésére feltevések sora született. Korábban arra gondoltak a kutatók, hogy valamelyik közlés utólagos kiegészítés (interpoláció). Sok kísérlet történt az interpoláció szövegi körülhatárolására, de egyik sem bizonyult megnyugtató megoldásnak. Ui. ha az ellentmondó adatoktól eltekintünk, mindkét szöveg stílusa és tartalmi sajátosságai azonos szerzőre, azaz Lukácsra vallanak. Az ellentmondás adódhat abból, hogy Lukács jóval később írta az Actát s nem egyeztette elég precízen a két könyvet. Ehhez járul az a még fontosabb észrevétel, hogy a két közlésnek eltérő a funkciója. Az evangélium végén Lukács rövidre fogva ír a mennybemenetelről, mint Jézus földi útját lezáró eseményről. Az Acta részletesebb leírásának viszont előretekintő, új korszakot nyitó és programadó jellege van. A „40 nap” is, mint az előkészületi idő hagyományos megjelölése, ebbe az irányba mutat: Jézus
