Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 2. szám - Wildberger, Hans: Kortárs teológusok: Brunner Emil, a világot megszólító
HANS WILDBERGER Kortárs teológusok: Brunner Emil, a világot megszólító Nem túlzás, ha Brunner Emilt — Barth Károly mellett — századunk legjelentékenyebb svájci teológusának nevezzük. Nemzedékében rányomta bélyegét a svájci egyházak életére, és erős hatást gyakorolt az egyházak életére valamennyi földrészen. Életének állomásai Brunner Emil 1899-ben született Winterthurban, tanító fiaként. Ifjúságát Zürichben töltötte, s egész világpolgári élete folyamán ez maradt az otthona, amelyhez erős gyökerekkel kötődött. Gondolkodására serkentő hatással volt a szülői ház légköre, amelyre Christoph Blumhardt nyitott szellemű pietizmusa nyomta rá a bélyegét. így természetes volt, hogy már korán megismerkedett a Zürichben akkoriban erős vallásos szocialista mozgalommal, melynek képviselői közül — Leonhard Ragazon kívül — főleg Hermann Kutter lelkész gyakorolt rá mély benyomást. Ragaz lett igazi tanítómestere a zürichi egyetem teológiai karán, ahol egyébként az akkoriban virágzó történeti-kritikai teológia olyan kiváló képviselői tanítottak, mint Wilhelm Schmiedel. Bár az ő teológiai felfogásukkal nem tudta magát azonosítani, természetes volt számára, hogy kérdésfeltevéseiket és a bibliakutatásban elért eredményeiket is messzemenően komolyan kell venni. Emellett filozófiai és társadalomtudományi tanulmányokat folytatott, annak első jeleként, hogy kész párbeszédet folytatni a kor szellemi áramlataival. Tevékenységének teljes mélysége és szélessége csak annak két pólusa, a határozott Krisztus-központúság és a missziói lendület felől érthető. Nem volt véletlen, hogy tanulmányai befejeztével nem húzódott rögtön vissza egyházi munkakör biztos menedékébe, hanem először el akart valamelyest távolodni hazájától és a teológiától (ami akkoriban nem volt annyira természetes, mint ma): két évig középiskolai tanár volt Angliában, és attól kezdve végig nagyon szoros kapcsolatban maradt az angolszász világgal. Utána viszont, 1916-tól két éven át lelkész volt egy kis hegyi faluban. Itt egyrészt tapasztalatokat szerzett a lelkészi munka konkrét problémáiról, másrészt volt szabad ideje, hogy felkészülhessen az előtte álló feladatokra. Későbbi egyetemi tevékenységének egyik különös ismertetőjegye, hogy teológiai munkássága mindig szoros kapcsolatban volt a gyakorlattal, ami elképzelhetetlen lett volna az egyház hétköznapi életével való találkozás nélkül.
