Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 2. szám - Interjú Bognár Józseffel a világgazdaság mai problémáiról
INTERJÜ BOGNÁR JÓZSEFFEL igyekszenek áthárítani, ami persze a kialakult erőviszonyok és gazdasági összefüggések miatt rendkívül nehéz feladat. A szocialista országokban a krízis egyensúlyhiány formájában jelentkezik. Az egyensúlyhiány általános, azaz a belső gazdaságra is vonatkozik, de legsúlyosabb formáját a külgazdasági egyensúlyhiány jelenti. A szocialista országokban lényegében három tényező egyszerre jelentkezik: az évtizedek alatt felhalmozott tapasztalatok alapján az irányítási rendszert át kell alakítani; a növekedés intenzív forrásait kell megnyitni (termelékenység, technikai fejlődés, korszerű struktúra, modern gazdaságtervezési elvek, külgazdaság), végül a világgazdasági korszakváltás körülményei között és időszakában kell e változásokat megvalósítaniuk. E hatalmas feladatok azonban csak az egyensúly helyreállításától függően valósíthatók meg. Ezért — feltehetően — olyan néhány esztendős időszak következik, midőn az elért élet- színvonal megtartása és a foglalkoztatottság biztosítása érdekében a növekedést lassítani kell. Ezzel egyidejűleg azonban a piaci igényekhez kell igazítani a termelési struktúrát, meg kell gyorsítani a technikai fejlődést, csökkenteni kell a nemzeti jövedelem egységére jutó ráfordítást és a megváltozott követelményekkel összhangban álló társadalmi-politikai reformokat kell bevezetni. Szerkesztő: A korszakváltás és a krízis belső összefüggése is érdekelne. Milyen jelenkorbeli történeti tényezők és gazdasági törvényszerűségek hozták létre mindkettőt? Bognár József: A korszakváltás és a krízis jelenségei között igen szoros összefüggés, bizonyos értelemben ok és okozati viszony áll fenn. Más megközelítésben hosszútávú (szekuláris) és rövidtávú jelenségvilágról szoktunk beszélni. Nyilvánvaló, hogy olyan kérdések, mint az ember és a természet viszonya, a természeti erőforrások helyzete, az emberiség lélekszámúnak megnégyszereződése (a demográfiai forradalom) ebben a században, a technika veszélyessége, a tudományos eredmények ambivalens jellege, a nemzetközi kapcsolatok rendszerének elavulása stb. hosszútávú jelenségek. A hosszútávú folyamatok azonban elementáris erővel hatnak a gazdasági jelenségek konkrét világára, így az árakra, bérekre, foglalkoztatottságra, a pénz vásárlóerejére, a keresletre, kamatlábra stb. A világpiac ilyen értelemben egy sajátos jelzőrendszer (információs rendszer) középpontja, ahol a megfigyelő nem a demográfiai forradalom jelenségeivel találkozik, hanem áremelkedésekkel, inflációval, túlkínálattal, vagy túlkereslettel, a kamatlábak emelkedésével stb. A gazdaságpolitikai alkalmazkodás (a kormányok gazdaságpolitikája) ezekhez a rövidtávú (világpiaci) jelenségekhez történik azzal a törekvéssel, hogy a rövidtávon tett gazdasági cselekvések összhangban legyenek (ne kerüljenek ellentétbe) a hosszútávon kialakuló fejleményekkel. Ezt a törekvést természetesen nem lehet teljesen megvalósítani, mert a hosszútávú és rövidtávú jelenségvilág követelményei között ellentmondások is vannak. Szerkesztő: Űj gazdasági világrend követelése a fejlődő országokból indult el az elmúlt esztendők során, de azóta széleskörű eszmévé vált. (Többek között az Egyházak Világtanácsa 1979. júliusában Bostonban rendezett, a tudomány és technika magas szintű művelőit, a közgazdaság és társadalmak képviselőit teológusokkal, egyházi emberekkel egyesítő konferencia is foglalkozott vele.) A koncepció felvetése még a világgazdasági krízis bekövet9'
