Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 2. szám - Interjú Bognár Józseffel a világgazdaság mai problémáiról
JO INTERJÜ BOGNÁR JÓZSEFFEL kezése előtt történt. Milyen új aspektust kapott a megromlott világgazdasági helyzetben a Föld lakóinak mintegy háromnegyedét képviselő ún. harmadik világ igénye a nemzetközi gazdasági kapcsolatok rendszerének megreformálására? A krízis nem tágíthatja-e ki a koncepciót szükségszerűen valamennyi nemzeti gazdaság viszonylatára? Bognár József: A fejlődő országoknak az új világgazdasági rend kialakítására irányuló törekvései még az olajválság és a világgazdasági krízis jelentkezése előtt alakultak ki. A törekvés és a követelések teljesen jogosak, hiszen a világgazdaságban rendkívüli egyenlőtlenségek (kiváltó ellentétek) vannak a javak, jövedelmek, a gazdasági tevékenységek, a természeti erőforrások és a tudás elosztásában. Másrészt a kolonizáció korszakában kialakult elosztási viszonyok gyökeres ellentétben állnak a népesség eloszlásával és ez az ellentét a század végére még nagyobb lesz, mint jelenleg. Lehet-e és hogyan lehet ezen egyenlőtlenségeket a jelenlegi világgazdasági rendszer mellett megváltoztatni? Nem lehet, mert a jelenlegi rendszer újratermeli a kialakult egyenlőtlenségeket, sőt — amint azt különböző előrejelzések igazolják — még növeli is azokat. Ezért merült fel a fejlődő országok előretekintő vezetői részéről az új gazdasági világrend bevezetésének szükségessége, amit a szocialista országok közvéleménye és a nyugati világ haladó körei (Brandt jelentés) is felkaroltak. Az új gazdasági világrend azonban „csak” posztulátumok, ésszerű követelések összegezése, annak jelzése, hogy minek kellene történnie. A jelenlegi világgazdaság működési mechanizmusai azonban nem a dokumentum által megkövetelt irányba tartanak. Nehéz a gazdaságra morális-humánus, vagy jogi megfontolások alapján valamely rendszert „rákényszeríteni”, ha az nincs összhangban a fennálló struktúrák és érdekeltségi viszonyok által befolyásolt mozgásokkal. Véleményem szerint tehát arra volna szükség, hogy az új gazdasági világrend lehetséges működési rendszereit a folyamatok oldaláról is kidolgozzák, necsak a kívánatos végeredmény szempontjából. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági krízis elmélyülése óta a helyzet ebből a szempontból nehezebb lett, hiszen a fejlett országok is nagy gazdasági problémákkal küzdenek. Ez a probléma új aspektusa a nemzeti gazdaságok oldaláról. Másfelől azonban éppen a világgazdasági krízis, a nagymértékű interdepen- dencia, az egyes gazdaságok növekvő ráutaltsága a nemzetközi gazdasági kapcsolatokra, a kor globális problémái fokozatosan előmozdíthatják egy új világgazdasági rend kialakulását. Szerkesztő: A mai világgazdasági krízisből milyen új fejlődési lehetőségek bontakoznak ki a gazdasági életben? Nem rejlenek-e a krízis mélyén olyan kényszerítő gazdasági tényezők, amelyek nélkülözhetetlenné teszik a kooperációt — akárcsak részlegesen is, de talán globális irányba mutatva — a nemzeti gazdaságok és a különböző társadalmi rendszerű államok között? Bognár József: Kényszerítő tényezők természetesen vannak és ezért joggal beszélhetünk cselekvési kényszerről. Nincsenek azonban adva a különböző gazdasági helyzetekben és krízisekben olyan tényezők, amelyek a racionális (helyes) alternatíva követésére kényszerítenének. Valamely szituáció egyértelmű megítélése sem jelenti azt, hogy a helyzetet előidéző kumulatív oksági viszonyokban egyetértünk. A cselekvésnek viszont a krízist kiváltó okok megszűntetésére kellene törekednie. A helyzetet előidéző okokat a különböző felfogású közgazdászok és poli
