Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 1. szám - Kulturális figyelő
92 KULTURÁLIS FIGYELŐ is így voltam, míg egy baráti beszélgetésem rávezetett a film nyitjára. Telitalálat volt — akár tudatos ötlet, akár nem — a zseniális és lelki beteg Csontváry pályájának hézagos, szaggatott részleteit egy hozzá hasonló színész-főhős külön történetével összekapcsolni, párhuzamosan futtatni. A filmbeli színész Csontváry megjelenítésére készülve bejárja a festő csodálatos képeinek a színhelyeit, s közben saját magánéletének — kóros lelki alkatából következő — tragikumát is meg-megvillanni látjuk. Azért nehéz beleélnie magát a nézőnek a filmbe, mert belülről mutatja a váltakozóan hol egészséges, hol beteg lelkű ember lelkivilágát, amelyet az egészséges ember nem ismer. Mélységes szenvedés tárul így fel előttünk, amely osztályrészül jutott az ilyen pszichikai alkatú, amellett kivételes tehetségű művészeknek. Csontváry és az ő nyomában járó színész párhuzamába a rendező Hu- szárik Zoltán érzékeny beleéléssel társul, s így szenteli a filmet a kitűnő művész és szintén lelki bajokkal küzdő Latinovits Zoltán emlékének. Ebből a megközelítésből nézve azonnal érthetővé válik a film képi zaklatottsága. Máris nem találjuk furcsának a különös belső látványok villódzását, a valóság és a víziók váltakozását, s átadhatjuk magunkat az egyetemes művészettörténet nagy értékei közé tartozó magyar festő, Csontváry Kosztka Tivadar belső világát és lenyűgöző alkotásait ezen a kongeniális úton érzékeltető filmalkotás maradandó élvezésének. Egy kis könyvet ajánlok titkolhatatlan lelkesedéssel a Biblia iránt érdeklődő hivő és nem hivő, gondolkozó embereknek: A Biblia a modern ember kezében. (Kapható a protestáns könyvesboltban, Budapest IX., Ráday u. 1.) Írója, H. E. Fosdick, már nem él, a most magyarul megjelentetett könyve is közel 60 éves. A szerző többünknek ismerős: azoknak, akik fiatalságunk legszebb szellemi-lelki élményeit a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetségnek köszönhetjük. Az amerikai teológiai tanárnak és jelentős igehirdetőnek a húszas években néhai dr. Victor János fordításában magyarul megjelent könyvei mélyreható olvasmányaink voltak: A Mester jelleme, A hit értelme, Az imádság értelme, A szolgálat értelme. Ez a most kezünkbe kerülő könyve hallatlanul meglepő: szinte hihetetlen, mennyire friss. A Biblia korszerű megközelítését szolgálja, bátor kritikával és élő hittel. Jelentéktelenebb kis részleteit a bibliai tudományok időközben meghaladták, de alapvető mondanivalója annyira közel van hozzánk, mintha a mai nemzedéknek íródott volna. Kicsit fájó érzés is olvasni nekem, hazai lelkésznek, mert tudom, hogy még ma is mennyire elmaradtak ettől a modern bibliaszemlélettől sokszor éppen a bibliaolvasó híveink, olykor igehirdetőink is, pedig mindez már több, mint fél százada nem lehet újság a teológiai képzésben. Végül a Kritika 1981. januári számában dr. Czeizel Endre cikkére hívom fel a figyelmet: „Hátrány-e a kivételes szellemi képesség?” Külföldi vizsgálatok alapján is egyértelmű igennel válaszol. A kivételes képességűek beleütköznek az iskolai oktatási rendszerbe, majd a felnőttek társadalmába, s ez rájuk nézve mentális és szomatikus, egyszerűbben: lelki és testi bajokkal járhat, a társadalomra nézve akadályozza hasznos kibontakozásukat, illetve elszigeteli őket. Noha az elme- betegségek nem gyakoribbak a kiváló tehetségekben, tehát nincs közvetlen ok-okozati kapcsolat a zseni és az őrültség között — mint tévesen néha feltételezik —, de fokozott érzékenységük, kritikai érzékük, jó értelemben vett megszállottságuk, a magasra helyezett cél következtében állandó önelégedetlenségük, főként eredetiségük, és mindennek nyomán a több megpróbáltatás, „pokolra menésük” gyakrabban vált ki bennük neurózist. Bár pozitív előjelű, mégis deviáns, az átlagostól eltérő magatartásuk hátrányos társadalmi helyzetbe hozza őket. Felőrlődnek, s ők maguk is elégetik az életüket. A kis tanulmány rendkívül jelentős felismeréseinek előbb-utóbb köztudattá kellene válniuk, hogy a legtöbbször
