Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 1. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ 95 erkölcsiségükben is értékes és alkotó képességű kivételes emberek életének és tehetségének természetes megvalósítását megértés és védő szeretet vegye körül. Veöreös Imre A külföldi egyházi sajtóból Házasság, vegyesházasság a felekezetek párbeszédében Higgadt mérlegelés és izgatott reagálás, reménység és csalódottság hangjai kísérték az egyházi sajtóban (Lutherische Welt-Information 1980. 41., 43. sz., 1981. 1. sz.) azt a Rómában kiadott közleményt, mely 1980 novemberében hírül adta: a vatikáni keresztyén egységtitkárság, a Lutheránus Világszövetség és a Református Világszövetség teológusai kiértékelték a háromoldalú megbeszéléseik közösen elfogadott dokumentumára érkezett hozzászólásokat és munkájukat befejezettnek tekintik. A kiértékelés öt pontban összegezte a teendőket. Szükségesnek tartja a vegyesházasságban élők tapasztalatainak és a hivatalos egyházi gyakorlatnak a tanulmányozását. Javasolja, folyjanak helyi, országos és regionális megbeszélések a vegyesházasságok pozitív és negatív vonásairól. A római katolikus—református és a római katolikus—evangélikus közös munkabizottság mérlegelje az egyházi hivatal és az egyházak kölcsönös elismerésének kérdését, valamint a vegyesházassággal kapcsolatos jogi gyakorlat teológiai és filozófiai hátterét. Az Egyházak Világtanácsa Hit és Egyházszervezet Bizottsága pedig végezzen tanulmányt a vegyesházasságokban szerepet játszó nem-teológiai tényezőkről. Félrevezető tehát a tárgyalások megszakadásáról beszélni, hiszen a trila- terális bizottság az eredetileg tervezett öt ülését 1971 és 1976 között megtartotta. Most pedig csak kiértékelés volt a feladat: ennek alapján döntenek majd a világszervezetek a továbbiakról. Zsákutcáról sem helyénvaló beszélni, hiszen újabb nehézségek sem merültek föl a római megbeszélésen. A húsztagú trilaterális bizottság, melynek munkájában egy római katolikus és egy evengélikus asszony, valamint három laikus is résztvett, a világszintű tapasztalatcserével és a házasság teológiája körüli eltérések tisztázásával a vegyesházasságok körüli nehézségeket kívánta enyhíteni, és segítséget kívánt nyújtani a házasság egész világon tapasztalható krízisében. A tárgyalássorozatnak Velencében 1976-ban elfogadott jelentése (Theology of Marriage and the Problems of Mixed Marriages) arról tanúskodik, hogy a részvevők azonosan látják a házasság helyzetét és mai problémáit a világban, felismerték a történelmi, szociológiai vagy éppen a házastársak egyéni fejlődéséből következő változásokat, és szükségesnek tartják ezek figyelembevételét az egyházban is. Bár a római katolikus fél ragaszkodott a szentség fogalmához a házassággal kapcsolatban, a protestánsok pedig ezt nem tudták magukévá tenni, mindkét fél egyetértett abban, hogy Krisztus és a házastársak viszonyát a „szövetség” szóval ki lehet fejezni, mert Krisztus ajándékára, megmaradó ígéretére, tartós kegyelmére utal. Egyetértés volt abban is, hogy a házasság életre szól. A római katolikus egyház azonban Krisztus titkára hivatkozva elzárkózik a házasság felbontása elől, míg az evangélikus és református egyházak szembenéznek azzal a helyzettel, hogy vannak házasságok, melyek „meghalnak”. A vegyesházasok lelkigondozását az érintett egyházak részéről szükségesnek tartják, sőt bátorítják, de római katolikus részről változatlanul ragaszkodnak a katolikus gyermeknevelésre tett Ígérethez, valamint ahhoz, hogy római katolikusoknak más megkereszteltekkel való házassága tilos, nemkeresztyénekkel kötött házassága pedig
