Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 1. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ 91 sok elé, amelyben tisztább arcok felé, megharcolt harcok árán elérhető tisz- tultabb életvitel irányába terelődjenek gondolataink és tetteink. Ezt várjuk mi keresztyén emberek is a ma színházáFényszóró Az isteni gondviselés mai csodáit ritkán emlegetjük, pedig vannak, noha természetes úton is magyarázhatók. Mi lenne más Mezei Mária önálló estjének egyetlen rádiófelvétele 1970-ben Újvidéken?! Mert ez lett utolsó fellépésévé. „Három hét múlva a színészet számára hirtelen és véglegesen nyomorékká váltam” — írja 1980-ban a hanglemez borítón, mely magába zárja a most két lemezen megjelentetett felvételt: „Bujdosó lány — Életem története három tételben”. A friss lemezeket még karácsony előtt azonnal elkapkodták. Érdemes ismerőstől kölcsönkérve végighallgatni, ahogyan én is tettem. A műsorát összekötő szöveg vallomás nemcsak egy színészpálya küzdelmes szépségéről, de akaratlanul is hű tükre az elmúlt évtizedek fordulatos történetének társadalmunkban. Magasra csap belőle a szülőföld szere- tete, és lehetetlen ki nem hallani a keresztyén hit vallástételét. Nem hivalkodóan; igazi világi módon, ahogyan illhet deszkákra és nem szószékre. S ha valaki mégis „csak” az emberi szeretet himnuszának vélné, egyetlen vonatkozó névmás a végső vallomásban eldönti: „... annak a szeretetnek a záloga, akiben hiszek.” 1977 júliusában fejezte be nem egészen egyesztendei munkával megírt regényét az akkor 19 éves Sebeök János. A Sárkányviadal a múlt esztendő magyar szépirodalmi termésének a leg- meghökkentőbb alkotása, egy kivételes tehetség műve. Ki ez a fiú, mi lesz belőle? Egy új Kocsis Zoltánnal állunk szemközt a szépirodalom hangszerénél? Tud-e majd a rendkívüli regény után még újat adni, hiszen az elképzelt déltengeri szigeten lejátszódó cselekmény magában is végletes téma? A krokodilidomáron egyszer, tói, az abban fáradozó alkotó művészeinktől. Így kaphatják meg jó szolgálatukért cserébe a közösség megbecsülését. Szirmai Zoltán produkciója közben, erőt vesz a félelem, az állatok megérzik, s támadásuk mindkét lába elvesztésébe kerül. Tenyerén araszolva előre koldul az utcákon. Véres rablás árán és buddhista lelkiismeretének vergődésével megszerzett pénzen, egy indiai férfitól megvásárolja tigriskígyóját: „Iszonyatos erejű szerelem lobbant fel” benne a hüllő iránt. A teljes kiszolgáltatottsággal zárul a regény: a kígyó bármely percben örökre elhagyhatja a lábavesz- tett Singet. Most ugyan: „Dobozban fenség s félelem, dobozban egy erős világ, ajtók mögött a pikkelyóceán: közel hajolva hozzá hallani hideg moraját.” Ezen a történeten belül, feltartóztathatatlanul sodró, fárasztó és mégis lélegzetfojtó feszültséget teremtő, tartalmi és formai eredeti írásmóddal (néha egy oldalon át pont nélkül lüktet a szöveg csak gondolatjelek tagolásával) a teremtettség szoros, rejtett ösz- szefüggéseit hozza lélekközelbe az író. Az embernek és az állatvilág tőle legtávolabb álló, ősi hidegvérű lényeinek a kapcsolatát az emberi tudat legszemélyesebb érzelmi közelségében éli át az olvasó. A lélekrajz megrendítő; s a lelki történéseket jórészt az emberben végbemenő biológiai folyamatok részletes leírásával érzékelteti a regény, ezzel a test és lélek egybejátszásának újszerű szemléltetését nyújtja. A Természet közvetlen szemléletére eljutás izgatja az ifjú filozófus-írót, ahogyan egy interjú vallomása is sejteti (Magyar Nemzet, 1980. november 16.). Többen csalódtak Huszárik Zoltán Szinbád-Krúdy filmje után a legújabb alkotásában. Nem Jankura Péter operatőri gyönyörű felvételeiben, hanem a Császár István és Dobai Péter forgatókönyve nyomán készült Csontváry- film látszólagos kuszaságában. Magam
