Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 1. szám - Kulturális figyelő
90 KULTURÁLIS FIGYELŐ „élveboncolása”, a háború utáni fiatalok nehéz időket átélt és tiszta lelkesedésének elveszítését sirató, morális csőd szélére jutó jajkiáltása. A nyomasztó helyzetekben és kíméletlenül őszinte párbeszédekben a néző mégis valahol megérezheti az író szándékát: nem szabad ebbe a megfáradásba, szellemi-lelki zűrzavarba belenyugodni. Ide sorolhatjuk Karinthy Ferenc nagy port felvert „Házszentelő”-jét is, amelynek etikai értékét az igazság iránti fogékonyságát még el nem veszített fiatal újságírónő makacssága adja meg. Sza- konyi Károly színművei is érzékenyen tapintanak rá napjaink kiábrándító visszásságaira, emberi érzéketlenségre és közönyös tétlenségekre, az előbbieknél könnyedebb és szórakoztatóbb hangvétellel. A mai fiatalokról szemléletes képet fest a nagy sikerű Déry Tibor darab, a „Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról”, a fiatalabb írók közül pedig Bereményi Gézát említhetjük, akinek „Halmi vagy a tékozló fiú” című darabjában az életbe induló fiatalembernek a felnőttek társadalma és hazugságpótlékai elleni lázadásait, a közösségtudat hiányát, az eszmények elveszítésének és az erkölcsi elbizonytalanodásnak éles rajzát mutatja be az író. Néhány jellemző mondat a „Deficit”-ből: „... ő, aki pontosan tudja, hogy mi teszf... bezárkó- zottá az értelmiséget itt, nem tudna-e forradalmat csinálni, hogy az arra érdemesek ne bújjanak papucsba és ne üljenek le a televízió elé, vagy egy üveg konyak mellé? Ezzel az energiával, ezzel a tehetséggel...” 2. Végletes modellhelyzeteket választó, pszichológiai-patológiai eseteket feldolgozó színdarabok. Az utóbbi időben megszaporodtak az ilyen jellegű bemutatott művek. A „Kakukkfészek” elmegyógyintézetbe, a „Mégis, kinek az élete?” egy kórház intenzív osztályára, az „Equus” egy beteg lelkű fiatalember pszichiátriai vizsgálatára vezeti a nézőket, és nagy kérdés, hogy a túlfeszített, spekulatív színház a végletes helyzetek, sivár lelkiség, megoldhatatlannak látszó kérdések fölvetésével segíti-e a közönséget egy tisztább élet- szemléletre? A görög sorstragédiák, vagy például O’Neill darabjai ezt a célt nagy művészi hitelességgel elérhetik, de ennél alacsonyabb szinten félő, hogy a hatás nem lesz kedvező. Mint ahogy éppen a Nemzeti Színház művészei által színre vitt Kroetz- darab, a „Meierék” felszínes naturalizmusával, sivár és káros életszemléltjével, ordenáré nyelvezetével csak viszolygást válthat ki a jobbra érdemes nézőkből. (A szerző „Luxuseljárás” című darabját nem régen mutatta Ue a televízió, közfelháborodást keltve!). Mennyivel nagyobb művészi erővel ábrázolja Gorkij a lecsúszott emberek világát az „Éjjeli menedékhely”-ben! 3. Történelmi tárgyú színdarabok és klasszikus művek. Mind az ifjúság nevelésében, mind a felnőtt nézők történelemtudatának fejlesztésében és a jelenre vonatkozó üzenetek megértésében nagy szerepük van a történelmi daraboknak. Szabó Magda legutóbbi alkotásai, „Az a szép fényes nap”, „A me- ráni fiú”, Illyés Gyula mindig várt nemes mondandójú művei, Székely János „Protestánsok” című alkotása, Sütő András, Száraz György színművei, Si- monffy András „A japán szalon” című, a második világháború történetének érdekes magyar vonatkozású részletével foglalkozó színműve mind-mind értékei színházi életünknek, és fontos szerepet töltenek be. Külön kell említenünk a klasszikusok (Shakespeare, Katona, Vörösmarty, Madách, Csehov) műveinek előadásait. Ezek közül is kiemelkedik” Az ember tragédiájáénak felújítása, amelyet szinte egyidejűleg három színházunk is bemutatott. Madách példát mutatott azzal, hogy egy történelmileg és egyéni életében is válságos időszakban hogyan kell az írónak felelősen, a valóságot nem megszépítve, mégis a tisztességes emberi küzdelemre és helytállásra buzdítva írnia és tanítania. Ibsen azt mondotta, hogy a színháznak nem kell mindenre felelnie, de jól kell kérdeznie. Mi ehhez hozzátehetjük, hogy ha korunk sokféle emberi és társadalmi kérdésével vívódó mai ember számára nem is lehet tökéletes és abszolút válaszokat adni, mégis abban a nyílt és következetes társadalmi légkörben, amelyben élünk, lehet irányt mutatni és művészi hitelességgel nemcsak a bajokat feltárni, hanem humánus és etikus megoldásokat is nyújtani. Olyan tükröt tartani a nézők és olya
