Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 1. szám - Veöreös Imre: Interjú Szentágothai Jánossal
VEÖREÖSIMRE Interjú Szentágothai Jánossal Szerkesztő: Dr. Szentágothai János professzornak, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének az „Egységes agyelmélet: utópia vagy realitás?” című cikkében publikált új megállapítások, illetve kérdésfeltevések bennünket gondolkozó hivő keresztyéneket is közelről érdekelhetnek (Magyar Tudomány, 1979. 8—9. szám). Még nem új elméletnek, csak szerényen „egy, az idegrendszer szerkezetének és működésének az eddigiektől radikálisan eltérő szemléleté”-nek nevezett felfogása vázlatos ismertetését kértük tőle folyóiratunk számára, s válaszát néhány kérdésünkre. Előrebocsátom: modern teológiai gondolkozásunk csatlakozik a mai tudománynak ahhoz a megállapításához, hogy az ember lelki életének, értelmi, érzelmi, akarati funkcióinak hordozója az agyidegrendszer működése. Ez a tudományos álláspont nincs összeütközésben mai hivő meggyőződésünk szerint a tudomány eszközeivel észlelhetetlen, transzcendens tényező — Isten, Szentlélek — hatásával az emberi tudatban és tudatalattiban, sem a Krisztusban való hitnek a végső soron nem anyagi eredetű létrejöttével. Kérdezésünk nem a hitbeli valóságok igazolására törekszik, mert ilyen tendencia magának a hitnek a lényegével, a Biblia igazságtartalmával is ellenkeznék. Ellenben érdekel bennünket is, hogy a lelki folyamatok miként mennek végbe abban a végtelenül bonyolult alkotásban, szerkezetben, amelyet az emberi agy képez. Válasz: A szerkesztő kérdéséhez előrebocsájtott megjegyzésnek ama kitétele: „Kérdezésünk nem a hitbeli valóságok igazolására törekszik ... stb.” jelentős mértékben megkönnyíti a dolgomat. így nem kell hosszabb fejtegetésekbe bo- csájtkoznom a tudomány lényegére és funkciójára vonatkozóan. Ilyen feladatra a tudomány szerintem elvileg sem vállalkozhatna, mert lényegétől idegen területre tévedne. A tudomány nem — legalábbis ma nem — vállalkozhat olyan kérdések megválaszolására, mint pl. mi a világegyetem, benne az élet és különösen az emberi lét célja és értelme? Ezek olyan kérdések, amelyek kívül esnek a tudomány látókörén, bármennyire fontosak lehetnek az egyén számára. Veszélyes lenne persze arra vonatkozóan jóslásokba bo- csájtkozni, hogy ez egyszer s mindenkorra így van-e, vagy pedig a tudomány előrehaladása során eljuthat-e valamikor a megismerésnek a maitól radikálisan eltérő magasabb szintjére. Óvatosságra inthet ebben épp a szerkesztő hozzám intézett kérdése is, amelyre 1948 előtt — az információelméletnek
