Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 1. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ Pázmány alakja mai művekben Pázmány Péter egyike nemzetünk ama nagyjainak, akinek elfogulatlan értékelése az utóbbi évtizedek egyik fontos történettudományi, irodalom- és egyháztörténeti feladatává vált. A Habs- burg-párti és uralkodó klerikális irányzat a legnagyobb magyarok egyikeként értékelte. A protestáns szemléletben viszont gyakran került egy szintre utódaival: Lippay György érsekkel; aki örömmel fogadta volna, ha a tatárok Erdélyt elpusztítják, s inkább lenne farkasok tanyája, mint protestánsok hazája; vagy Kollonits Lipóttal, aki az országot először rabbá, majd koldussá, végül katolikussá kívánta tenni. Félelmes lépések sora ez egy olyan cél felé, amelyet Pázmány meggyőzéssel, vitával, protestánsoktól is tanult iskolapolitikával és egyetem alapításával óhajtott elérni. A politikus Pázmány értékelésében a dilemmát az a tény jelenti, hogy élete végéig abban a téves hitben ringatózott, amely szerint Magyarország Habsburg segítséggel önálló állammá válhat. Csak későn ébredt rá, hogy a Habsburgok országunkra úgy tekintenek, mint a birodalom gyepűjére vagy gyarmatára —, annak ellenére, hogy fiatal grázi tanár korában magyarsága miatt kellemetlenségei voltak, és protestáns ellenfelei: Magyari István és Alvinczy Péter világos látással figyelmeztették politikája végzetes voltára. Azt pedig nem sejtette, hogy az egységes uralkodó egyház megvalósítására irányuló törekvései erőszakba torkalla- nak. Csak élete végén eszmélt rá, hogy a török pártfogás alatt viszonylag független Erdély egyensúlyozó szerepére szükség van a Habsburg uralom alatt álló részek viszonylagos önállóságának biztosítására. Ennek megvalósítására azonban már nem sokat tehetett, esz- mélkedése is csak bizalmas megnyilatkozásként maradt ránk, a későbbi erdélyi fejedelemnek, Kemény Jánosnak feljegyzésében. Klaniczay Tibor 1961-ben megjelent „Reneszánsz és barokk” c. tanulmány- kötetében sokoldalúan, árnyaltan, ösz- szefüggéseiben, távlataiban és hatásában vizsgálva elvégezte Pázmány újraértékelését. Egybeveti Pázmánynak a magyarság javát célzó politikai elgondolásait protestáns ellenfeleinek világosabb helyzetfelmérésével. Szól politikájának revideálásáról, amikor gyakran szükség diktálta lépései szándéka ellenére magyarellenessé váltak. Értékeli egyháza restaurálása érdekében felhasznált eszközeit és módszereit, protestáns célkitűzésektől is formált művelődéspolitikájának jelentőségét. Méltatja anyanyelvűnknek azt a megbecsülését és magas szintű kimunkálását, amely a reformációban nagy lendületet kapott. Ennek érdekében együtt küzdött az őt megelőző és kortárs protestáns prédikátorokkal, még olyan szempontokat is szeme előtt tartva, hogy hitet erősítő, erkölcsöket nemesítő művei a szemben álló feleknek egyaránt közös kincseivé válhassanak. Klaniczay Tibornak ez az értékelése irodalomtudományi műveink elfogadott és meghatározó szemléletévé vált. Ezek után visszalépésként hat „Su- monyi Zoltán: Pázmány” c., 1979-ben megjelent drámája, amelyben Pázmányból politikai géniuszt formál Beth
