Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 1. szám - Karner Károly: Adalékok Sopron iskolatörténetéhez
KARNER KÁROLY Adalékok Sopron iskolatörténetéhez Noha folyóiratunk az olvasók szélesebb rétegének szól, az egykori soproni líceumunk múltjára vonatkozó, forráskutatáson alapuló tanulmányt teljes terjedelmében közöljük. Az értekezés az iskola keletkezésére és XVI—XVII. századi jelentőségére megbízható fényt vet, s nélkülözhetetlen hozzá a tudományos apparátus. A nem történész érdeklődök is hasznosíthatják közérthető megállapításait. (Szerkesztő) 1. Müllner Mátyás 1857-ben „A soproni ev. főtanoda története” c. művét „a tanoda három százados emlékünnepe” alkalmából abban a meggyőződésben adta ki, hogy 1557 „joggal tekinthető” „a soproni evangy. főtanoda születési évének”.1 Azóta az 1557-es év mint a volt evangélikus líceum születési éve belement a soproni köztudatba, és így ünnepelték 1907-ben az iskola fennállásának 350 éves, 1957-ben pedig 400 éves jubileumát.2 Viszont Bán János „Sopron újkori egyháztörténete” c. művében (1939) azt állította, hogy „a mesék országába tartozik”, hogy „az evangélikusok 1557- ben alapítottak volna itt gimnáziumot, sőt főiskolát”.3 De elismerte, hogy „a reformáció bevezetésével egyidőre bizonyos mértékű latin polgári iskola is fejlődött ki”, de szerinte az iskola 1574-ig katolikus volt.4 2. Müllner Mátyás az 1557-es évszámot valószínűleg Gamauf Teofil kéziratos soproni egyháztörténetéből vette át. Gamauf szerint ti. a latin iskola 1557-ben „nagyszabású reformon” ment át.5 Ebben az évben ui. a régi latin iskola, amelynek épülete 1532 és 1541 közt ismételten szorult javításra, ill. tatarozásra, főként Hummel Kristóf polgármester indítására új épületet kapott, s az építési költségek fedezésére Hummel saját kertjét is felajánlotta.6 Hummel 1531—32-ben iskolamesterként került Sopronba, majd megnősülve Sopronban telepedett le és itt hamarosan jelentős városi tisztségeket töltött be, több éven át polgármester is volt.7 Hummel tanítói működése egybeesik azzal az időponttal, amikor a soproniak arra kérték a városi tanácsot, hogy a plébánossal egyezzék meg olyan „hűséges prédikátor tartására, aki nem ellensége az evangéliumnak”.8 Hummel maga is a reformáció hívei közé tartozott.9 Ezt tudta már Geren- gel is, aki kátéját a soproni tanácsnak ajánlva kiemelte nemcsak a tanács, hanem kimondottan Hummel buzgalmát a kátétanításban („dass sie mit einem Christlichen Ernst bedacht haben, wie nothwendig doch die heylsame Lehre des heiligen Catechismi sey”).10 * De Hummel végrendelete is tanúsítja a reformáció híveihez tartozását: nemcsak Máriára és a szentekre való hivatkozás hiányzik belőle, hanem igazi evangélikus szóhasználattal ajánlja lelkét „Isten kimondhatatlan irgalmasságába” („jn die unausprechlich Barm- hertzickeit Gottes”). Ezt megerősíti, hogy a „prédikátori tiszt” (Predig'tstuell) fenntartására és „a katekizmus hetenkénti prédikálására”12 tesz hagyatékot.
