Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 1. szám - Frenkl Róbert: A mai ember terheléstűrése
FRENKL RÓBERT: A MAI EMBER TERHELÉSTÜRÉSE 55 a huszadik század emberisége által teremtett új világ, anélkül, hogy az ebbe beleszülető, felnövekvő nemzedékek megkapnák az útmutatást, hogyan kell élni ebben a világban. Századunk végéhez közeledve nyilvánvaló: bármennyit változott is a világ, az ember lényegében ugyanaz maradt. Nem változott a fő kérdés, az élet-halál kérdése, és nem változott minden ember természetes vágya — nincs jobb fogalom — a boldogságra. Éppen ez a kérdések egyik csomópontja. A modern világban kiderült, bármennyire rokonszenves, jogos is a költő igénye, vehessen egyaránt mindenki a bőség kosarából, ez még a többi feltétel teljesülésével együtt sem jelenti, hogy elérkezett a Kánaán. (Petőfinél maradva legfeljebb azon meditálhatunk, mit értett a „szellem napvilágán”?) Két súlyos figyelmeztetés, hogy az ember nem tud élni, nem tud boldog lenni a modern világban: 1. A környezetszennyeződés. 2. Az úgynevezett urbanizációs betegségek. Alapkérdésünkkel a második van szoros összefüggésben. Mit ér számomra az új világ, a jobb életkörülmények, a nagyobb élettartam esélye, ha ez betegségekkel való kényszerű együttélést jelent? Sajátos konfliktushelyzet ez. Jobb kellene legyen az élet, sok tekintetben jobb, köny- nyebb is, mégis sokaknak rosszabb, terhesebb, kiúttalanabb. A sokfajta nyomorúság között talán egy választóvonal húzható: vannak, akiknek az életében nyomon követhető a többletteher, ami alatt roskadoznak (betegség, anyagi gond, hivatali meg nem értés stb.), s vannak, akik látszólag ok nélkül inognak meg. Napjainkban előtérbe került az a felismerés, hogy az ember, a homo sapiens számára a testi egészség csak a lelki-szellemi kiegyensúlyozottsággal együtt jelenthet harmóniát. Test és lélek kapcsolata összetett. Testi bajok próbára teszik a lelket, de a korszerű orvostudomány azt is sokoldalúan bizonyította, hogy tartós pszichés, lelki zavarok talaján szomatikus, testi betegségek alakulnak ki. Ez a felismerés vezetett a pszichoszomatikus betegségszemlélethez. A betegségek, károsodások negyedének, harmadának ismerjük legfeljebb a konkrét kiváltó okát; jogosan tételezzük fel a többi megbetegedésben a pszichés faktorok jelentőségét. Jellegzetesen ilyen betegségek az úgynevezett urbanizációs (a városiasodással együttjáró) ártalmak, elsősorban és legsajátosabban a neurózisok. E kórképek, az egész betegség- csoport lényege az alkalmazkodás zavara, súlyosabb esetben csődje. Az ember az egyszerű életvitelhez szükséges minimális alkalmazkodásra is képtelen, gyógyításra, ellátásra szorul. Neurózisok talaján, de önállóan is kifejlődhetnek, feltehetőleg az egyéni érzékenység, hajlam függvényében a szív- vérkeringési rendszer civilizációs ártalmai, elsősorban a magas vérnyomás betegség és a szívizom infarktus. Joggal sorolják az urbanizációs ártalmak közé többek között az allergiás kórképeket és a fekélybetegséget is. Riasztó jel, hogy a betegségek egyre inkább a fiatal korosztályokban is jelentkeznek. Riasztó de nyomra vezető. Az orvostudomány eredményeinek társadalmi méretű alkalmazása lehetővé tette a természetes szelekció (ki- válogatódás) háttérbe szorítását. Nemcsak az örökletesen erős újszülöttek, gyermekek, hanem a gyengébbek is életben maradhatnak. A mesterséges szelekció humánus, de nem jelent — a testi egészséget tekintve sem — egész életre szóló megoldást. Visszajutunk az életmód kérdéséhez. Érdekes megfigyelés volt a második világháború harcterein, hogy a fekélybetegek — bár éppenséggel nem diétáztak és terhelésük is jócskán meghalad-
