Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 1. szám - Frenkl Róbert: A mai ember terheléstűrése
FRENKL RÓBERT A mai ember terheléstűrése A kérdés, melyre a választ keressük, cseppet sem elméleti, konkrét esetek kapcsán szinte naponta felmerül. Nagyobb-e a mai ember terhelése, mint a korábbi korokban az emberekre nehezedett terhek, vagy a huszadik század második felében élő emberek terheléstűrése kisebb, mint elődeiké volt? Terhek a családban. Nagyszülők, akik korábban igen hasznosak voltak az unokák nevelésében, de mára túlsúlyba kerültek a velük kapcsolatos gondok. Ápolásra, ellátásra, törődésre szorulnak. Olykor „csak” szeretetet, egy kis időt, figyelmet igényelnek. És az idős nemzedékkel kapcsolatos terhekkel együtt sokasodnak a gyermekekkel — csecsemőkkel, kicsinyekkel — kapcsolatos problémák. Igen, gyermekeink többnyire nem olyanok, mint megálmodtuk. Kevesebb örömöt, több gondot okoznak. Még az egészségesek is. De szaporodik azoknak a családoknak a száma, ahol a gyermekek már az induláskor többlettörődést igényelnek, velük született károsodás miatt. Ügy tűnik, ahol nincs ápolásra, gondozásra szoruló gyermek vagy idős ember, ott is gyakorta próbára teszi emberek teherbíróképességét a családhoz, férjhez, feleséghez, gyermekekhez, szülőkhöz való hétköznapi alkalmazkodás, maga az együttélés. Akkor válik ez meghökkentően nyilvánvalóvá, amikor valakinek az életében bármilyen természetű többletteher jelentkezik. „Ezt már igazán nem bírom. Ez már mégiscsak sok ...” — hangzik az elkeseredettség olyanok szájából, akik — legalábbis kívülről szemlélve — alapjában gondtalanul élnek. Terhek a munkahelyen. A valódi terhektől az értelmetlen terhekig. Valódi teher lehet a többletfeladat, például a gyermeküket gondozó édesanyák helyettesítése. Egész más terhet jelent a hihetetlenül elburjánzott összeha- sonlítgatás, kinek milyen a képzettsége, munkája és mennyi a fizetése. Teher a képzettségtől és az ambíciótól elmaradó feladatkör, de teher az azt meghaladó is. És természetesen alapvető teher vágyak és képességek, lehetőségek ütközése. S a félelem, mely jellemzően fokozódik minél előbbre jut valaki: ki ne maradjak valamiből, le ne maradjak valamiről. Terhek a baráti körben. Mások gondjainak, problémáinak felismerése, a késztetés, hogy segítsünk, és a visszafogottság, hogy elég nekünk a magunk baja. Azzal az önmegnyugtatással: nem is lenne tapintatos beleszólni. Teher a zavar, amit olykor rövidebb-hosszabb ideig érzünk, másoknak a mienkétől eltérő életét, életvezetését megismerve. Vajon nem jobb-e, ahogy ők élnek, ha ez ellenkezik is véleményünkkel. Ez a gondolat már a problémák sűrűjébe vezet. Emberek és közösségek gondja, hogyan kell élni. Egyre jobban kirajzolódik, a holnapot tekintve is,
