Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 1. szám - Jakus Imre: Ott a kereszt alatt... (vers)
ZOLNAY LÁSZLÓ: ZMESKÁL MIKLÓS ... 53 után dr. Falvy Zoltánnak, az akkori Bartók Archívum igazgatójának kérésére kiválasztotta közülük az általa legjobbnak tartott c-moll kvartett kottáit, azokat mikrofilmeztette s megküldte a budapesti Bartók-Archívumnak. Tehát Zmeskál művei közül ezt az egyetlen egyet ma is megszólaltathatjuk immáron Magyarországon is. JAKUS IMRE Ott a kereszt alatt... Az agyam gondolatgyár, termel, üzemel szüntelen és mennyi torzót gyárt naponta bomlott gépeivel. Elállítódott s nem magától finom gépezete s a sok selejt, amit legyárt, szirének éneke. Odüsszeuszként kiköttetném az árbochoz magam, de az ének már elvakított, mágnesereje van. S a gépészem is részegülten csak rakja a kazánt és nincs erőm a szélbe szórni, amit gépe kihányt. A gondolatok csaltak lépre s már fogva tartanak, mint a zsoltárbéli madarász tőre a madarat. Törött szárnyam a port súrolja, hasztalan is vívok, forog velem az én szélmalmom, Don Quijote vagyok. Hadiüzemmé lett a gyáram és lövedékeit ellened ontja szüntelen mindenem, drága hit. Úgy kellene az erősítés, az új segédcsapat, a „Szezám tárulj”-ot kiáltó győzelmes akarat, hogy ne inogjon, mint a nádszál s az ujj aim hegyén is ott égjen a bizonyosság, hogy nem végzet a mély. Kilépek érte önmagámból az űrbe is, ha kell s ha a bűnbánat súlytalanság botló lépteivel eltapogatok, mint a vak s tudom, hogy meglelem a Bartimeusnál megállót, ki szóba áll velem, úgy, mint régen és megjavítja bomlott gépeimet, s kijózanul a részeg gépész, csak néki rak tüzet, minek a lángja égig nyelvel és minden gondolat boldogan sző majd hálaleplet ott, a kereszt alatt.
