Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 1. szám - Nagy Gyula: Kardból ekét. Nemzetközi egyházi szervezetek szolgálata a békéért
NAGY GYULA Kardból ekét Nemzetközi egyházi szervezetek szolgálata a békéért Vallásos szimbólumokat és bibliai igéket a templomokban szoktunk keresni, nem politikai fórumokon. Ezért is meglepő, hogy amikor a látogató belép az Egyesült Nemzetek Szervezete nemzetközi területére New Yorkban, az East River partján, ott ilyen vallásos szimbólumokkal találkozik. Nem is eggyel. „Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul”. Ezek a prófétai igék vannak felvésve óriási betűkkel Ézsaiás könyvéből az egyik bejárati front falára, az Egyesült Nemzetek háborúellenes programjaként. Távolabb a parkban ércszobor áll, a Szovjetunió ajándéka: hatalmas, erőteljes férfialak, amint kalapácsával összezúzza kardját és ekevasat kovácsol belőle, — az ézsaiási prófétai vízió művészi megjelenítése. A park másik felében Japán ajándéka: fából faragott béke pagoda, amelynek harangját a világ ércpénzeiből öntötték —, harang, amelynek szava a békére hív. Az egyház a világnak minden bizonnyal a legrégibb intézménye az emberiség egységéért és békéjéért folytatott nehéz, sok évezredes küzdelemben. Az ószövetségi próféták már két és félezer évvel ezelőtt olyan isteni ígéretet és etikai célt állítottak a népek és hívők elé, amely ma is milliókat inspirál. „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek” (Máté evangéliuma 5,9). Jézusnak ez a kétezer éves igéje összekapcsolja a lélek belső és a világ külső békéjét, és mindkettő szolgálatára hívja követőit. Igaz, vallásos emberek és egyházak is nagyon sokat vétkeztek a történelem során Isten békeakarata ellen. De az Ige követelése és ígérete mint törvény és evangélium változatlanul megmaradt. Etikai felelősségre és cselekvésre hív minden hívőt, minden korban és helyzetben. Jézus Krisztus igéje a béketeremtőkről, a prófétai vízió a fegyverek nélküli világról soha nem jelentettek időszerűbb etikai követelést és ígéretet, mint korunkban. Mi vagyunk az első nemzedéke az emberiségnek, amely az atomkorszakban élhet, de ezzel együtt eljutott egy nukleáris világkatasztrófa szakadékénak a peremére is. Lesz-e elegendő szeretet, bölcsesség és erő a népekben visszafordulni a szakadék széléről, a fegyverkezési versenyfutás mindent elnyelő őrülete helyett ekét, traktort, otthonokat és iskolákat építeni százmillióknak, hogy háború helyett békét tanuljanak? Folyóiratunk előző számában Káldy Zoltán püspök az egyházak hídépítő szolgálatáról írt. A következőkben az egyházak és nemzetközi szervezeteik ilyen szolgálatának néhány mai dimenzióját, példáját próbáljuk felvillantani, elsősorban az elmúlt esztendő tükrében.
