Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 1. szám - Fasang Árpád: Hogyan szerethetjük meg Bartókot?
44 FASANG ÁRPÁD: HOGYAN SZERETHETJÜK MEG BARTÓKOT? tesen kifejti, melyek azok a művei, amelyekben román népzenei anyagot használ fel; melyek román népzenei ihletésűek, és hol épít román szövegre. Két művére, a Táncszvitre és a Cantata profanára részletesen is kitér. A Táncszvitben öt táncot fog össze. Az egyes táncokat ritornellek ívelik át. A ritornellnek ugyanaz a funkciója, mint a refrénnek a változó versszakok között. A Táncszvit tanulmányozása betekintést enged abba, hogyan válnak Bartók művei élővé, organizmussá. Mindegyik táncban egy-egy meghatározott hangközre épít. Ezen belül teremt ritmusban, a hangközök egymásutánjában, hangsúlyok áthelyezésével bámulatos változatosságot. Ezek a hangközök — akárcsak a patak medre — a mű folyamán egyre terebélyesednek. Az elsőben a kis és nagy szekund, a másodikban a kis és nagy tere, a harmadikban a kvart, a negyedikben a kvint az uralkodó hangköz. Az ötödik mintegy összefoglalja a korábbi zenei anyagot. A feldolgozásnak ez az alig néhány hangra való sűrítése főként a keleti táncokra — így a románok egyik jellegzetes táncára, a „hórára” is — jellemző. Ezért érezte azt Octavian Beu román zenének. Bartók erre az álláspontra így reagál: „A Táncszvitet nehezen lehet egészében idesorolni, mert: a No. 1. részben, a No. 4 mindvégig keleti (arab) jellegű, a ritornell és a No. 2 magyaros, a No. 3-ban magyar, román, sőt arab hatás váltakozik egymással; a No. 5 témája pedig annyira primitív, hogy nem lehet másról beszélni, mint primitív-paraszti jellegről, és le kell mondani a nemzetiség szerinti osztályozásról.” A Cantata profanáról ezeket szögezi le: „A ’Cantata profana’-ban csak a szöveg román; tematikus anyaga saját szerzemény, nem is utánzása a román népzenének, egyes részeiben egyáltalán nincs is népi hang.” Arra a kérdésre tehát, „Hogyan szerethetjük meg Bartókot?”, csak egyetlen válaszunk lehet: tanulmányoznunk kell műveit. Így Bartók híveiből Bartók értőivé válhatunk, és eljuthatunk annak igazához, amit Illyés Gyula „Bartók” című versében ércbe kívánkozó szavakkal így fejez ki: Dolgozz, jó orvos, ki nem andalítasz; ki muzsikád ujjaival tapintva lelkünk, mind oda tapintasz, ahol a baj s beh különös, beh üdvös irt adsz azzal, hogy a jaj siralmát, ami fakadna belőlünk, de nem fakadhat, mi helyettünk — kik sziv-némaságra születtünk — kizenged ideged húrjaival! Az Evangélikus Országos Múzeum kamarakiállítás-sorozatot indított Liturgikus művészet címmel. Az első keresztelési tárgyakat mutat be (1981. február—május). A második úrvacsorái edényeket sorakoztat fel (június—szeptember). A kiemelkedő művészettörténeti értéket képviselő ötvöstárgyak ikonográfiái elemzésén túl a két szentség dogmatikai alapjával, történetével és ökumenikus vonatkozásaival is megismerkedhet a látogató. Jelen számunk képeit e kiállítások anyagából állítottuk össze. (34—35., 58—59. old.)
