Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 1. szám - Novák Mária: „Teljes részvétel és egyenlőség!"
40 NOVAK MÁRIA: „TELJES RÉSZVÉTEL ÉS EGYENLŐSÉG!1 Kétségtelen, sokat tehetünk a rokkantakért a róluk meglevő ismeretek, információk, adatok hiányában is. A közvetlen tennivalókat három pontban sorolom: — a megelőzés terén kifejtett munka, — a rehabilitációs feladatok, — a rokkantakkal szembeni társadalmi előítélet megszüntetése. A tartós egészségkárosodás elkerülésében a megelőzés a legfontosabb tennivaló. Ilyen szempontból az egészséges életmódra nevelést kell kiemelni. Már csak azért is, mert ez a munka a korai gyermekkorban, az óvodában elkezdhető, s nem kell hozzá költséges felszerelés, eszköz. S mit ölel föl az egészséges életmódra nevelés? Például a helyes táplálkozási, tisztálkodási, testedzési szokások kialakítását, a káros szenvedélyek (dohányzás, alkoholizmus, drogok élvezete stb.) mihasznaságának megtanítását. De a megelőzés feladatai közé tartozik a jó munkahelyi légkör kialakítása, ami által csökkenthető a stresszhatások és az ezek következtében fellépő betegségek száma (szív- és keringési, valamint ideg- és elmebetegségek stb.). Nem hagyhatók figyelmen kívül a munkahelyi, a háztartási és a közlekedési balesetek megelőzésére irányuló feladatok sem. Meg kell jegyezni, hogy a felhívó jellegű táblák, reklámok, kiadványok csak akkor érik el azt a hatást amire hivatottak, ha nemcsak időközönként, hanem rendszeresen és minden korosztályhoz szólnak. Sok múlik a megelőzésen, de ha mégis létrejött az egészségkárosodás, a fogyatékosság vagy a rokkantság, akkor mások a tennivalók. A betegség akut szakaszának lezajlása után haladéktalanul meg kell kezdeni az orvosi rehabilitációt. Általában ezzel egyidejűleg kell hozzálátni a foglalkozási és a szociális rehabilitációhoz is. A rehabilitáció tehát olyan komplex feladatsor, melyben nem különülnek el élesen az egyes szakaszok. Foglalkozási rehabilitációra azok szorulnak, akik — megváltozott munka- képességük miatt — eredeti szakmájukban már nem képesek dolgozni. Őket többnyire átképzésben vagy továbbképzésben részesítik, de előfordulhat, hogy elegendő számukra csupán a munkaeszközük megváltoztatása, a munkakörülmények megjavítása. Amennyiben a foglalkozási rehabilitáció sikeres és a volt beteg dolgozik, akkor részben a szociális rehabilitáció is megvalósult. Elképzelhető, hogy a rokkant nyugdíjasként a megváltozott munka- képességének megfelelő állást vállal. Ilyet jobbára maga keres. Hazánkban a foglalkozási rehabilitáció még nem teljesen megoldott, de már kialakulóban van szervezeti és intézményesített rendszere. A szociális rehabilitáció átfogó feladat, amely voltaképpen a sérült szociális biztonságát hivatott elősegíteni. Célját akkor éri el, ha sikerül a beteget korábbi, és az egészségesekre jellemző életmódhoz, életvitelhez juttatni. Ehhez szükséges többek között a kiesett jövedelem pótlása, a gyógyászati segédeszközök tökéletesítése, a közlekedési akadályok megszüntetése és a szabad idő eltöltéséhez különböző lehetőségek teremtése. A társadalmi előítéletek megszüntetéséért is van mit tennünk. Meg kell értetni az egészségesekkel, hogy a rokkantak velük azonos jogokat élvező és kötelességekkel rendelkező emberek. Állapotuk miatti másságukat nem szabad kihangsúlyozni. Inkább segíteni kell őket a családba, a társadalomba való beilleszkedésben, boldogulásukban. Ez nemcsak a rokkantak érdeke, hanem az egészségeseké is. És ez fogalmazódik meg a Rokkantak Nemzetközi Éve „Teljes részvétel és egyenlőség!” jelmondatában is.
