Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 1. szám - Novák Mária: „Teljes részvétel és egyenlőség!"
NOVÁK MÁRIA: „TELJES RÉSZVÉTEL ÉS EGYENLŐSÉG! 39 ügyi Világszervezet) meghatározásában sem tisztázott és kidolgozott a nómenklatúra. Ezért a rokkantak nemzetközi évének alapvető feladatai között egyebek közt szerepel a tartós egészségkárosodási formák számbavétele, pontos elnevezésük megállapítása. Tisztázni kell azt is, hogy mi a különbség az egészségkárosodás, a fogyatékosság és a rokkantság között. Magyarország tartós egészségkárosodottjainak (fogyatékos, rokkant) becsült adatai: Férfi Nő Összesen Értelmi fogyatékos 48 925 52 725 101 650 Elmebeteg 46 550 57 025 93 575 Érzékszervi károsult (látás, hallás, beszéd) 179 550 176 225 355 775 Mozgásszervi károsult 138 225 137 275 275 500 Krónikus belgyógyászati károsult 162 925 165 775 328 700 1 155 200 Megjegyzés: A mintába került népességre átlagban 2,2 megbetegedés jellemző (ami azért felel meg az említett 5 százaléknak, mert egy egyed több tartós egészség- károsodásban is szenvedhet). — Az ELAR minta alapján kapott morbiditási (megbetegedési arányszámá) adatok 95%-os megbízhatósági szinten igazak. A hazai kézzel feldolgozott és becsült adatok csupán arról adnak tájékoztatást, hogy hányán szenvednek fizikai és szellemi károsodásban és hogy ezek a károsodások hány esetben fordulnak elő halmozottan. Azonban arról, hogy kiknek és milyen jellegűek, súlyosak a sérülésük, milyen társadalmi rétegekre, életmódban élőkre jellemzőek ezek a bajok, egyelőre nincsen semmilyen adat. Miképpen arról sincs, hogy ez a népesség melyik korosztályát érinti elsősorban. De olyan fontos, a rehabilitáció szempontjából elsődlegesen szükséges információ is hiányzik, mint annak ismerete, hogy melyek azok a rizikó tényezők, amelyek leginkább károsítólag hatnak a magyar népesség körében. A felsoroltak ismerete fontos lenne azért is — ahogyan azt az évvel kapcsolatos tervezet is hangsúlyozza —, „mert a rokkantság egyfajta viszony az egyén és környezete között”. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy a környezet milyen mértékben játszik szerepet az egyén tartós egészségkárosodásának kialakulásában. Ha pedig már kialakult a tartós egészségkárosodás, a rokkantság, akkor a társadalomnak kötelessége úgy alakítani az általános fizikai környezetet, továbbá a gazdasági és kulturális tevékenységek egészét, hogy az elfogadható, elérhető legyen a rokkantak számára is. Ehhez viszont többet kellene tudnunk az egészségükben tartósan károsodottakról, a fogyatékosokról, a rokkantakról, hisz másként elég nehéz megvalósítani azt a szép programot, amelyet az ENSZ az 1981. évre javasolt.
