Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 1. szám - Novák Mária: „Teljes részvétel és egyenlőség!"
3« NOVÁK MÁRIA: „TELJES RÉSZVÉTEL ÉS EGYENLŐSÉG!” szervi megbetegedések, de gyakori a szellemi visszamaradottság, az érzékszervi károsodás és az eltérő okok miatt fellépő krónikus betegség. A legtöbb fizikailag és szellemileg károsodott ember a fejlődő országokban él. Miért éppen itt? Azért, mert az elmaradottság, a tudatlanság, a szegénység leginkább ezekben az országokban teszi beteggé az embereket. Az éhínség, az alultápláltság következtében fiatalok és öregek egyaránt megkapják a tartós egészségkárosodáshoz, a rokkantsághoz vezető krónikus betegségeket. Gyerekek esetében ilyennek tekinthető például a vitaminhiány nyomán fellépő vakság, amely — bizonyos becslések szerint — ma is közel 250 000 gyermeket sújt. Hogy milyen lehet a nem becslésen alapuló valódi állapot? Egy adattal talán érzékeltetni tudom: 1979-ben. a 122 millió újszülött közül 12 millió halt éhen. Persze az élve maradtak között is sokan lehetnek nagyon súlyosan károsodottak. Am a fejlődő országokban nemcsak az éhínség, a minimális táplálék okoz gondot, betegséget, hanem az egészségügyi ellátás alacsony színvonala is. A rossz higiénikus állapot táptalajul szolgál a különféle fertőző megbetegedéseknek. Ezért gyakoriak a tömeges méretekben fellépő, a népesség egy részét nyomorékká, élete végéig rokkanttá tevő fertőző betegségek. Ilyen például a lepra. Ebben a betegségben csaknem 20 millió ember szenved ma a harmadik világ országaiban. Aránylag új keletű gond a hadirokkantak számának ugrásszerű növekedése. A függetlenségi mozgalmak e nem várt nagyságú kísérő jelensége növeli a fejlődő országok amúgy is súlyos gondjait. A közeljövőben nem várható e problémák megoldása. Sőt, bizonyos előrejelzések szerint fokozódnak a bajok, mivel a fejlődő országokban a legnagyobb, az itt élőkre legjellemzőbb a nyomor, az alacsony életszínvonal. Ez a helyzet pedig tovább növeli az egészségükben tartósan károsodottak számát. Ráadásul a népesség gyarapodásával a világ élelmiszer termelése nem áll arányban. Az előrejelzések szerint a következő évtizedben csökkenni fog az élelmiszertermelés, tehát a harmadik világ fizikai és szellemi'károsodottjainak tömeges méretekben való emelkedésével kell számolni. Téved, aki azt hiszi, hogy az egészségükben tartósan károsodottak, a rokkantak számának növekedése csupán a fejlődő országok sajátja. Jellemző ez a probléma a gazdaságilag fejlett országokra is. Olyanokra, amelyekben pedig a magasabb életszínvonal, a jobb szociális és orvosi ellátás ezt kevéssé indokolja. Csakhogy a fejlett orvostudomány, a magas szintű egészségügyi ellátás olykor ellentmondó helyzetet teremt azzal például, hogy a koraszülötteket, a szülési sérülteket életben tartja. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy van olyan szerzett betegség, melyet a mai fejlett orvostudomány is csak úgy tud gyógyítani, hogy a beteg tartósan egészségkárosodott marad. A gazdaságilag fejlett társadalmakban föltehetően azért is magas az egészségükben tartósan károsodottak száma, mert az iparosodás gyors lefolyása, az urbanizációval járó életmód—életvitel—munkatempó átalakulások, a gyors és tömeges méretű mobilitás sok ember egészségére hatott károsan. Az említett jellemzőkben bővelkedő országokban jóval magasabb a szív és érrendszeri betegek, az elmebetegek és a mozgásszervi sérültek száma. Hazánkban sem kevés a fizikai és szellemi károsodás valamilyen formájában szenvedők száma. Becsléseink (2 ezrelékes, kézzel feldolgozott adat) szerint Magyarország népességének öt százaléka (az alkoholistákon kívül) egészségében tartósan károsodott, fogyatékos, rokkant. Nem véletlenül használjuk mindhárom fogalmat egyszerre, hiszen nemcsak nálunk, a WHO (Egészség
