Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 2. szám - Bozóky Éva: Isten kezében. Részletek Sztehlo Gábor emlékiratából (Második rész)
BOZÓKY ÉVA: ISTEN KEZÉBEN 67 Budapesti gyülekezetekben lett segédlelkész, majd 1951—1961-ig legsajátosabb feladatát végezhette a hűvösvölgyi evangélikus szeretetotthonok vezetőjeként. Akkor, családja unszolására vándorolt ki Svájcba. Ott halt meg 1974-ben. Emlékiratának befejező sorai először a 44-es esztendőre tekintenek vissza: „Tudom, hogy mindaz, ami az emberrel történik, a Teremtő tudtával esik meg. Egyáltalán nem véletlen, hogy álmaim megvalósultak. A Teremtő ismeri teremtményének álmait. Talán azt gondolod, hogy ’ilyen naiv a hivő pap’? Olyannak látja a Teremtőt, mint aki a gyermek karácsony előtti vágyait megjegyzi, aztán odasúgja a Mikulás bácsinak, hogy teljesítse? Bárcsak ilyen naív hivő volnék! Amilyennek Jézus szeretné látni az ő tanítványait, amikor közéjük állítja a gyermekeket: ha olyanok nem lesztek, mint ezek a kis gyermekek ... Jézus Atyjának nevezi a Teremtőt, és azt mondja tanítványainak: Atyátok ő nektek is. És bármit kértek az én nevemben, megadja néktek ... Nem véletlen, hogy olyan sok baráttal és segítőtárssal gazdagodott az életem. Mennyi minden történt velem a 44-es esztendőiben, ami megfoghatatlan volt! Sorozatos »véletlenek«, amelyek úgy hozták, hogy a „lehetetlenből” kitörve, az élet mégis folytatódott! Éppen azért írtam meg ezeket a dolgokat — szinte a magam kedvtelésére —, mert megmutatkozik belőlük, hogy ami velem történt, a Teremtő tudtával történt. Bizony érzékelem és tapasztalom ezt most is, amikor érzem betegségem súlyát, és emberi sorsomnak reménytelen voltát.” Majd így folytatja: „Ez történt még azután, és ezt is szerettem volna elmondani Isten szerete- téről, mely 1944 március 19-től 1950 elejéig vezetett. De Isten szeretete ma is, még mindig vezet, és hiszem, hogy vezetni is fog...” Hisszük, hogy az örök hazáig vezeti, itt a földön pedig emlékét sokan áldják.
