Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 2. szám - Nikolaj A. Zabolotszkij: Dosztojevszkij az ökumenikus mozgalom szemszögéből
NIKOLA] A. ZABOLOTSZKIJ Dosztojevszkij az ökumenikus mozgalom szemszögéből Dosztojevszkij halálának százéves évfordulója több mint egyszerű évforduló. Történelmi pillanat, amikor meg kell állni, el kell gondolkodni, bizonyos műveket újra kell 'olvasni. Dosztojevszkij úgy vitte bele műveibe a filozófiát és a vallást, úgy tette mondanivalóját általános érvényűvé, hogy most, száz év múltán is mindenki talál benne valami ismerőst, valami közelit, nyelvétől és kultúrájától' függetlenül. Történelmi folyamiatokat tárt fel, de nem politikai vagy társadalmi-gazdasági kategóriákban, hanem a humanizmus nyelvén, élő emberi lények sorsán keresztül. Valószínűleg ez a lényege Dosztojevszkij művészetének. Az író a jövőnek szólt, amikor feltárta korának tragikus jellegét, a jó 'és a rossz harcának tragédiáját hőseiben. Személyes ambícióin, betegségein, a forradalom előtti évek szomorúságán és zűrzavarán, a 'hitetlenség egyre növekvő áradatán s mindazon, amiről Dosztojevszkij regényeiben olvashatunk, s ami néha oly groteszíkül hat —, végül is áttör a jövő igenlése, valami igazább, emberibb, istenesebb, valami szebb utáni vágy. A Dosz- tojevsákij-hősök tragikus ellentmondásai szinte még jobban alátámasztják a Félkegyelmű Mis'kin hercegének gondolatát: „A szépség megváltja a világot.” Számos szereplő vonul el előttünk Dosztojevszkij regényeiben. Egyeseknek büszkeség, önkényesség, egoizmus, harácsolás, a „férgek kéjelgése”, az önmegsemmisítésig elmenő gyűlölet jut osztályrészül. Másokra igazságkeresés, önfeláldozó adni tudás jellemző. És a kettő között a „lelki nyomor” különböző szintjei, a „közönséges embereké”, vagy a „sóikkal okosabbáké”, ahogy őket a Félkegyelmű leírásaiból megismerhetjük. De mindnyájuk előtt ott ragyog a „kegyes átlényegülés”. A gonoszság — mindig csak ámítás, valami kívülről jövő, ami az ember tökéletlensége folytán képes eluralkodni, amit az ember eltévelyedései okoznak, de amit mégis leggyakrabban az életben eluralkodó zűrzavar okoz, az előítéletek, a helyes irány elvesztése. De a gonosz emberben is, aki esetleg hibás úton keresi az üdvözülést, mindig jelen van az emberi lény. Csak támogatásra szorul, meg kell javítani, feladatot kell 'Számára találni. És a jó? A jó abszolút fonmájábain csak végső ideáljában, Krisztusban létezik, az igazi élet kezdetében és végében, a tökéletességben. Az emberekben a jó nem valósul meg tökéletesen. De a jó hathat az emberi szívre — álljon bár távol a tökéletestől —, megváltoztathatja, megjavíthatja, megszüntetheti a tévelygéseket, ahogy ezt Dimitrij Karamazov, vagy a Bűn és bűnhődés Raszkölnyikovjánák a történetéből kiolvashatjuk. íme, előttünk áll a keresztyéni út, a szenvedések és a kereszt útja, amely a feltámadáshoz vezet, előre, az 'élet 'megújhodásáért.
