Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981

1981 / 2. szám - Halász Kristóf: Szelekció és gondviselés

HALÁSZ KRISTÓF Szelekció és gondviselés Az eszmélő ember ősidők óta mindig töprengett a környező világ és önma­ga eredetén. Ezt érzékelteti a teremtés-mítoszok sokféle változata minden nép hitvilágában. Némelyikben halvány világosság is dereng, mint a megsej­tett igazság távoli visszfénye. A modem világ embere azonban nem igazodik már vak hittel azokhoz az eszmékhez, amiket nem tud beilleszteni tudományosnak elfogadott, bár mindig változó világképébe. Racionalista korunk az emberi ész tekintélyé­ben bízva a tudományban látja minden rejtély megoldásának kulcsát. A származástan magyarázata az élőlények célszerűségéről Ma már túlhaladott az élet keletkezésének az az elmélete, amely szerint élő csak élőből keletkezhetett. Ez persze nem jelenti azt, hogy az élettelenből való keletkezés elfogadásával a materialista szemlélet közeledik a teremtés eszméjéhez. A felfogások továbbra is ütköznék, de ez nem akadályozhatja az igazság megismerésére irányuló törekvéseket. Hivő ember számára e tö­rekvések a természeti törvények eredetét kutatva magát a Törvényhozót sejtetik meg. Pál apostolnak a rómaiakhoz írt levele is arra figyelmeztet, hogy ami nem látható az Istenből, az alkotásainak értelmes vizsgálata révén _ szemlélhető (Róm 1,20). Erre az értelmes vizsgálódásra egyenesen ösztökéli az embert! A tudomány mai szintjén nem tekintik értelmes vizsgálódásnak a cél- szerűségben megnyilatkozó tények teleologikus (azaz eleve célszerűséget fel­tételező) szemlélését. Karunk tudományos gondolkodása a különböző és sok tekintetben ellentmondásos származástanokban véli megtalálni a létezés rej­télyének magyarázatát és azt a célszerűséget is, amely az élőlények alkotá­sában felismerhető. Tudományos felfogás szerint a szervezetre előnyös sa- játságok kiválogatódása és a hátrányosak kirostálódása alakította ki az folyamán a legmegfelelőbb alkatot, célszerű szerveivel, képességeivel és magatartásiformáival egyetemben. Így jött létre például a harkály véső alakú csőre, hosszan kiölthető horgos nyelve, amellyel megkeresi és fölnyár­salja a faitörzsben járatokat rágó lárvákat; így alakult ki a sas és a bagoly különleges szeme, vagy akár a növények ezernyi elmés röpítő, kapaszkodó, víztároló, védekező, rovarcsalogató, sőt ravasz megoldású rovtarfogó szerve. Még a közönséges földimogyoró is azzal a meglepetéssel szolgál, hogy termé­sét maga dugja a földbe, mintha .gondos gazda tenné. A tudomány ezt is a kiválogatódásnak, szelekciónak tulajdonítja, és nem alaptalanul.

Next

/
Thumbnails
Contents