Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 2. szám - Altendorf, Hans-Dietrich: Kortárs teológusok: Paul Tillich
HANS-DIETRICH ALTENDORF Kortárs teológusok: Paul Tillich, a lét határán gondolkodó Ha megkísérlem Paul Tillich alakját megjeleníteni magyar hittestvéreimnek* és egyúttal magamnak is, csak azt tehetem, hogy azokhoz a benyomásokhoz kapcsolódom, amelyeket én magam szereztem őróla. Mert először is ezt kell elmondanunk erről az emberről: ő egészen más volt, mint ahogy rendszerint elképzelünk egy teológiai professzort, és teljesen más, mint amilyennek megszoktuk a teológusokat. Ugyanakkor Paul Tillich valóban teológiai profesz- szor volt, és nem is lehetne más hivatást elképzelni számára; a szó teljes értelmében teológus volt, tehát olyan valaki, akinek mindent arra kell feltennie, hogy az evangélium üzenetét magyarázza és lefordítsa a kor nyelvére anélkül, hogy bármit is elvenne az igazságból és elárulná a hitet. Miben volt ő más? Paul Tillichet fiatal teológushallgatóként ismertem meg szülővárosomban, Marburgban, ebben a régi városban, amely akkor még kisváros volt. Marburg a Lahn folyó partján fekszik, zöld hegyek övezik, a völgyben Erzsébet magyar királylány temploma áll. A várhegyet a hesseni őrgrófok öreg várkastélya koronázza. Itt volt 1529-ben a nevezetes megbeszélés az úrvacsoráról a wittenbergi Luther Márton és a zürichi Zwingli Ulrich között. Ezért hatott ránk, marburgi diákokra mindig kettős varázzsal ez a város, amely régi katolikus zarándokhely (milyen sok lány viseli ma is Hessenben az Elisabeth, vagy népiesebben a Liesbeth nevet!) és ugyanakkor olyan város, amelyhez a protestáns keresztyénség történetének egyik döntő eseménye kapcsolódik. Akkor — azt hiszem 1956-ban volt — a marburgi egyetem legnagyobb, zsúfolásig megtelt előadótermében beszélt Paul Tillich, miután 1952- ben egyszer már látogatást tett ott: soha nem hallgattam teológust olyan megigézetten, mint azon az estén. Itt nem egyszerűen Istenről beszélt valaki, hanem úgy szólt, mint az Isten valóságának élő tanúja. Majd este az egyetemi templomban — micsoda meglepetés (s ez is mélyen hatott rám!) — ugyanaz a Paul Tillich prédikált a mélyen liturgikus esti istentiszteleten, amelyet egyébként a nagy liturgus, Karl Bernhard Ritter tartott. Mi, tudatlan kezdők, akkor még nem tudtuk ezt egészen összeegyeztetni. Ma már egészen világos a dolog számomra. Paul Tillichnek, akit kétszer hallgattam, de sohasem beszéltem vele, többet köszönhetek, mint sok más tanáromnak. Az olvasó most megkérdezheti: miért ez a lelkesedés?! Mit számítanak egy fiatal diák benyomásai, ha a lényegről van szó? Sőt, egyik-másik olvasó taA szerző tanulmányát a folyóiratunk részére írta. (Szerkesztő)
