Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 2. szám - Altendorf, Hans-Dietrich: Kortárs teológusok: Paul Tillich
3» H. D. ALTENDORF: PAUL TILLICH Ián kedvezőtlen értesüléseket is szerzett Tillichről: vajon valóban keresztyén teológus volt ő, a szó szigorú értelmében? Nem adta-e fel a keresztyén hagyomány lényeges elemeit, vagy legalábbis nem szorította háttérbe azokat? Nem beszélt-e olyan nyelvet, amelyben hiába keressük a bibliai üzenetet és a bevált keresztyén tanítást? Mint teológiai tanár, akit már nem kápráztat el ifjúi lelkesedése folytán egy megindító példakép, hanem igyekszik mindent szigorúan és lelkiismeretesen megvizsgálni, egy mondattal így felelhetek: mindezek a gyanúsítások tarthatatlanok és felszínesek. Paul Tillich ténylegesen és igazán keresztyén teológus volt, aki a neki juttatott képességekkel végezte szolgálatát. Természetesen (hogy is lehetne másként?!) ama korlátok és határok között, amelyeket emberi természete jelölt ki. Ez azonban minden emberre érvényes. De hadd kíséreljem meg véleményemet megindokolni. Először is: Paul Tillich lutheránus lelkészcsaládból származott. Berlintől keletre nőtt fel, konzervatív egyházi és társadalmi környezetben. Lelkész volt. 1919-ben doktorált a berlini egyetemen, majd a marburgi (1924), a drezdai és a mama-frankfurti (1929) egyetemeken és főiskolákon tanított. Mint vallásos szocialista, 1933 Németországában azok közé a főiskolai tanárok közé és ama kevés nem-zsidó közé tartozott, akiket elsőként helyeztek tanítási tilalom alá. Ekkor kivándorolt az Egyesült Államokba. A New York-i Union Theological Seminary, a Harvard egyetem és Chicago voltak tanári működésének állomásai. Chicagóban halt meg 1965. október 22-én, 79 éves korában. A száraz adatok a tevékenységek szinte áttekinthetetlen gazdagságát takarják. Megszámlálhatatlan sok utazás, előadás, szűkebb és tágabb körben folytatott beszélgetés alkalmával fejtette ki gondolatait, amelyeknek írásbeli alakja több, mint 500 publikációt tesz. Tillich mégis a beszélgetések embere volt elsősorban. Éspedig a szóbeli gondolatcsere embere, amelyben a beszélgető partnerek megnyilatkozásai egymásnak felelnek és a dialógusban egymást termékenyítik meg. Ezért érintette őt oly súlyosan, mondhatni, tragikusan 1933 katasztrófája. Arra kényszerítette, hogy idegen nyelven kezdjen gondolkodni. De ez az átállás ugyanakkor igen nagy nyereséget is jelentett számára. A tapasztalás új horizontjait nyitotta még előtte, és mindenekelőtt arra kényszerítette, hogy gondolatait még egyszerűbben és még alaposabban fogalmazza meg, hogy megértesse magát egy új kulturális környezetben. A német nyelv megengedi a szavakkal és a hasonlóan hangzó fogalmakkal való játékot, és ez nem vált mindig előnyére a német teológiának. Az angol nyelvben az ilyen nyelvbűvészkedést könnyebb leleplezni. Ez javára vált Tillich- nek. A személyéből áradó varázs, amelyről beszámoltam, az Egyesült Államokban még csak fokozódott. Az ötvenes évektől kezdve Tillich hatása az Egyesült Államokban rohamosan nőtt, miközben Németországnak és a német teológiának mindig nehezére esett Tillichet befogadni. Mi magyarázza nagy hatását és ugyanakkor a vele szembeni fenntartásokat? Bizonyára az, hogy ő a határokon járó ember volt. Ezt érezte a teológiai megismerés termékeny területének. Tillich bizonyos mértékben bonyolult fejlődésen ment keresztül. Teológiai gondolkodására először is a XIX. század első felének romantikus filozófusa, Schelling gyakorolt erős hatást. Neki köszönhette gondolkodásának alapmagatartását, azt a szándékát, hogy „rendszert” alkosson. Ugyanakkor felismerte a sürgető szükséget: a keresztyén hit régi igazságát valóban megértve el
