Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 1. szám - Szirmai Zoltán: Nagy bűn-e az irigység?
SZIRMAI ZOLTÁN: NAGY BÜN-E AZ IRIGYSÉG? 89 pálya a gyerek számára, fantasztikusabb külföldi utazás. Az ilyen elképzelések mögött is az irigység húzódik meg: meg kell mutatnom a világnak (vagy csupán egy-egy családnak), hogy érek én is annyit, mint ők, vagy még többet. Ezért azután sok jobb célra való energia-bevetésre is sor kerül, több műszakban vállalt munka, ügyeskedés és a tisztességről lépésenként való lemondás, az emberi élet értékeinek teljes leszűkítése jár a nyomában, amely állapotban, mint a védőszemüveggel dolgozók, már csak a közvetlen előttük levő célokat látják. Az értékek mibenlétéről meghamisított elvek kristályosodnak ki és miközben az ilyen ember azt hiszi, hogy ő senkinek nem árt, éppen csak önmagát készteti nagyobb erőbedobásra, hamarosan rá kell ébrednie, hogy megkárosította családtagjait, barátait, munkatársait, valamennyi közösséget, amelynek tagja. A maga által vállalt „verseny” csúfos vereséggel záródik, de ő még mindig azt hiszi, hogy igazságtalanság történt vele, hiszen ő csak jót akart... Sok nehéz időszak van a mi nemzedékünk tagjai mögött. Sok nélkülözés, sok tudatlanság, sok kiszolgáltatottság. Érthető, ha mindettől szabadulni akar minden gondolkodó ember. Az igazi értékek naponkénti keresését és mérlegelését azonban senki sem takaríthatja meg magának. Önmagunkat a középpontba állítani, mindig mindenben csak a „győzelmet” értékelni — ez mindig csak a tékozló fiú bátyjának kirekesztettségéhez elegendő! „A szeretet nem irigykedik” — írja Pál apostol. Milyen egyszerűen hangzik: A mindennapi életben nem megy ilyen egyszerűen. Tanulni kell. Ügy, hogy ezért a tanulásért másoktól ritkán kapunk dicséretet, örülni annak, ha az „élet-versenyben” mások előrejutnak, sikert érnek el, ha szebbé válik életük, tisztábbá életelveik. Ha a kétségbeesésből, csüggedésből, nélkülözésből, emberi kapcsolataik görcseiből, bűntudatukból szabadulni tudnak és ebben az én szeretetem is segíthetett valamicskét. Az ilyen lelkiség egyszer csak megtermi a békességet is, amit irigy vágyakkal vagy erőltetett versenyekkel soha el nem érhettem. Rájöhetek arra, hogy az életben a legnagyobb tévedés mindig: hasonlítgatni azt, ami hason- líthatatlan, hiszen Isten nem ad két teljesen egyforma életet és utat. Rájöhetek arra, hogy a magam köré kovácsolt mesterséges ketrecből az irigység kirekesztésével egy szabadabb életre szabadulhatok ki, ahol a legfőbb mérték már nem a másik élete, hanem az Istentől kapott szeretet. Jó lenne, ha egyszer-egyszer mi felnőttek is a két utolsó parancsolat felől néznénk a többi nyolcat is. És a Krisztus-követés alapfeltételeit is.
