Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 1. szám - Kulturális figyelő
90 KULTURÁLIS FIGYELŐ Jánosy István: Rámájana Budapest 1978. Móra Ferenc Könyvkiadó. Csöndes nyári éjszakákon valamely idegen városba érkezve vasúton, a pályaudvar elé kilépve azonnal megérzi az ember, hogy érdemes-é elbóklásznia az ismeretlen utcákon, jókedvű kíváncsisággal tájékozódva egy sosem látott ám mégis valamiképpen otthonos terepen, vagy pedig állát mellébe vágva tartson egyenesen célja felé, nem nézve se jobbra se balra, mert ami itt körülveszi az merőben és reménytelenül idegen. A Rámájana első lapjain ez a reménytelen idegenség ragadja torkon az embert. Gyilkosságok öldöklések kéjelgé- sek cselszövések reinkarnációk értelmetlen vezeklések hatalmukba hóborodott és büntetlenül és bűntudat nélkül garázdálkodó királyok telhetetlen ámde tehetetlen istenek tolonganak valami exhibicionista pantomimban, amit hiába próbál föloldani a nyelv barokkos pompában tündöklő szépsége. Reménytelenül idegen világ ez, az ember az első oldalak olvastán kedvetlenül tenné félre, ha nem kötné a recenzió kötelme. Kisvártatva azonban megváltozik a helyzet. Az első fejezet után Jánosy István veszi át a szót a Rámájana költőjétől. És ebből a Science Fiction-szerü világból értő kézzel kibont valamit, ami többé már nem értelmetlen noha a mi mértékünk szerint nem is érthető, nem elriasztó bár cseppet sem megnyugtató, és nem is ismeretlen többé, jóllehet kegyetlenül idegen. Hogyan éri ezt el Jánosy? Mindenekelőtt úgy, hogy az áttekinthetetlen eposz-kavalkádból kibont egyetlen fő-témát és azt követi. Jánosy Rámájanája eleitől-végig Szíta története; Szíta születésének, boldogságának, elrablásának, szenvedésének, kiszabadításának, méltatlan kitaszíttatá- sának, szent anyaságának és Földbeépülésének csodálatos története. Kőmíves Kelemenné története tehát de Kádár Katáé és Molnár Annáé is, és amint Jánosy értő utószavában elmagyarázza, Perszephonéjé. De az Iliász Hélenéjé is. mert Szíta szépségét, hűségét, áldozat- készségét, jóságát, kívánatosságát, gyöngédségét és szenvedéseit ádáz kanok vad küzdelmei veszik itt is körül ugyanolyan elvetemült és gazságban tobzódó viadalokkal, mint az Iliászban. De itt az Iliász baromi hősiességét nem az Odysszeia honvágyas lődörgéseinek embersége oldja föl, hanem a népköltészet tündérvilágából átplántált csodálatos nőalak, ugyanúgy, ahogyan a középkori Európában Szűz Máriának alakja a maga konok brahmánizmusába révedett keresz- tyénséget. És most már mindent megvilágít eme központban tündöklő nőalak tiszta fénye. Ez leplezi le a korlátlan hatalom — a Ráksasza-birodalom — eredendően emberellenes manipulációit, de a szándékaiban tiszta ám lényegében a látszatoktól függő népuralom — Ráma királysága — kegyetlen megalkuvásait is. És még a fordulatos majomháború is olyan ismerőssé válik hirtelen, hogy szinte be lehetne helyettesíteni a szereplőket valamelyik zaftos Western- film verekedéseiből. Ismerős és kellően idegen marad tehát ez a világ, de mégis magyarrá változik, mert mindent fölemel és megszentel a Nyelv csodája, azé a tiszta szép magyar nyelvé, amit Jánosy hoz foghatóan ma már nagyon kevesen uralnak azaz tisztelnek fönséges és szíves uralkodójukként. Vekerdi László
