Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 1. szám - Csepregi Béla: Lelkész a bíróság előtt
74 CSEPREGI BÉLA: LELKÉSZ A BÍRÓSÁG ELŐTT rendszeréhez. Sőt: a közös tulajdon még jobb feltételeket jelenthet azok számára. Nincs-e elég negatív tapasztalatunk a magántulajdon hátrányairól, közösségrontó, testvéri, szomszédi viszonyt mérgező átkairól? — kérdezi. Előlegezzünk bizalmat az újnak, az elvi alapjai szerint még többet ígérőnek. Megaláztatásában is utat mutatva A Tanácsköztársaság leverésével elkezdődött Bohár László hosszú, fájdalmas kálváriája. 1919. augusztus 15-én a községbe érkező fehér katonák behívatták a községházára és a vörös uralom támogatásának vádjával a főjegyző istállójában véresre verték. Mikor a durva eljárásnak híre futott a faluban, az egész község mélységesen felháborodott. A cséplőmunkások ott hagyták a gépeket és vasvillákkal, petrencerudakkal vonultak a községháza elé, hogy „papjuk felakasztását megakadályozzák”. Még a főjegyző és felesége is kö- nyörgőre fogta a dolgot a fehérterroristák előtt, hogy hagyják abba a pap bántalmazását, mert különben „másnap a falu népe őket — a jegyzőéket — akasztja fel a községháza előtti fákra”. A fehér katonák Bohár Lászlót Si- montornyára akarták kísérni, de a falu lakossága már hallott a hírhedt Pró- nay-különítmény simontornyai vérengzéséről (augusztus 11—12.), s ezért olyan erélyesen lépett fel, hogy ez a terv meghiúsult. Volt, aki a papja védelmében kapott csendőrpofonokkal holta napjáig dicsekedett. Az embertelenül megkínzott és becsületében súlyosan megsértett lelkész úgy érezte, hogy ezek után nem léphet többet a sárszentlőrinci szószékre, ezért augusztus 24-én dr. Pesthy Pál egyházközségi felügyelő előtt lemondott lelkészi állásáról, aki ezt a tényt még aznap egy rögtönzött rendkívüli közgyűlésen el is fogadtatta a gyülekezettel. Az elfogadó határozatot a gyülekezet arra a tájékoztatásra hozta, hogy ezzel megmenekül lelkészük további kellemetlenségektől. Nem így lett a dolog. Bohár Lászlót a csendőrség 1919. november közepén letartóztatta és Szek- szárdra kísérte, ahol az ügyészség vádat emelt ellene. A hónapokon át húzódó vizsgálat alatt a Bohár ellen támasztott „sok-sok vád” rendre megdőlt, s végül csak az idézett 1919-es húsvéti újságcikk maradt a vád alapjául. A szekszárdi királyi törvényszék gyorsított bűnvádi eljárás szerint tárgyaló ötös tanácsa 1920. március 13. és 16. napján tartott főtárgyaláson Bohár Lászlót bűnösnek mondta ki „izgatás bűntettében, amelyet úgy követett el, hogy az Igazság című napilapnak Szekszárdon 1919. április 20-án megjelent 8. számában „Az erkölcsi ideálok anyaföldje: a kommunizmus” cím alatt a tanácsköztársaság fenntartása érdekében közzétett cikkével, mint annak szerzője, a tulajdon jogintézménye ellen izgatott. A királyi törvényszék ezért Bohár László vádlottat egy (1) évi és hat (6) havi börtönre ítéli.” Az indoklás ugyan megemlíti, hogy a cikkben „a magántulajdon megszüntetésére irányuló egyenes felhívás kifejezetten nem foglaltatik, arra fölöttébb alkalmas, hogy a magántulajdon intézményét az olvasó előtt gyűlöltté tegye.” „Nyomós súlyosbító körülményül kellett mérlegelni a vádlott magas képzettségét, értelmiségének kiemelkedő színvonalát, melynél fogva cselekménye jelentőségének teljes és tiszta tudatával kellett bírnia, s különösen pedig tudnia kellett, hogy neki, mint lelkésznek nyilvános állásfoglalása sokaknak gondolkodásmódját és cselekvéseit terelheti a társadalmi rend megbontására törő irányzat szolgálatába.”
