Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 1. szám - Cserháti Sándor: A tudományos bibliakutatás műhelyéből
6y CSERHÁTI SÁNDOR A tudományos bibliakutatás műhelyéből Bár erről folyóiratunk előző számában már szó esett, félreértéseket elkerülendő röviden megismétlem egyik megállapításomat: nem tekinthető a Bibliával való tudományos foglalkozásnak az az igyekezet, amely a Szentírás világképét összhangba akarja hozni a tudomány mai eredményeivel, de ennélfogva az a meggondolatlanság sem, amely a tudományos ismereteinknek ellentmondó kijelentései miatt teszi félre a Bibliát. Mert tudományossá csak akkor válik bibliaszemléletünk, ha magát a Szentírást, annak létrejöttét vizsgáljuk a tudománynak tárgyhoz illő eszközeivel. De egyáltalán szükség van-e erre? — tehetnénk fel a kérdést, hiszen a Biblia e nélkül a tudományos akadékoskodás nélkül is betöltheti feladatát. „Igazságra vezérlő kalauz” volt már akkor is sok ember számára, amikor a bibliakutatás még csak gyermekcipőben járt, sőt az lehet ma is anélkül, hogy az olvasónak tisztában kellene lennie mindazzal, amit a tudomány a Bibliáról megállapított. De nem hunyhatjuk be a szemünket az előtt a jelenség előtt, hogy egyugyanazon szöveget hányféleképpen lehet magyarázni. Az önkényes értelmezésnek igen tág tere nyílhat. Egy jellemző eset: a középkori egyház a Lukács 22, 38-ban szereplő két kardra hivatkozva igényelte a lelki hatalmon kívül a világi fő hatalmat is. Nyilvánvaló, hogy sokszor nem elég a Biblia szavának igazával érvelni. Fel kell tenni azt a kérdést: hogyan igaz egy-egy bibliai kijelentés? Az önkényes magyarázatoktól csak az eredeti szöveg eredeti értelmének és az író eredeti szándékának ismerete óvhat meg. Ezért van szükségünk a Szentírás megértésénél a történetkritikai módszer alkalmazására. Mint már a neve is mutatja, ez a módszer a tudományosan megalapozott kételkedés segítségével igyekszik az önkényes vélemények lehántása révén a dolgok valódi állását megállapítani. A „hogyan kellett volna történnie?” helyett a „hogyan is történt?” kérdés érdekli. De nem méltatlan-e az ilyesfajta kérdezősködés a Bibliához? Shakespeare drámáiban nem fontos eldöntenünk, hogy minden úgy történt-e, ahogy a szerző leírja. Ebben az esetben csak esztétikai mérce lehet mérvadó. A Biblia azonban azzal az igénnyel lép fel, hogy reá mint Istennek a történelemben értünk végbevitt cselekedetei tanújára figyeljünk. S ha ez így van, akkor már tudnunk kell: mi is történt valójában. A Szentírást történetkritikai eszközökkel kutatók nem mindig következetesek módszerük alkalmazásában. Eljutnak addig a felismerésig, hogy a bibliai szerzők „elfogultan” kommentálják az eseményeket, azaz hitük felisme-
