Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 1. szám - Rahner, Karl: Kovász
53 KARL RAHNER Kovász A neves római katolikus teológus, jezsuita, egyik friss írásából közlünk részleteket.1 A cikk az egyház mai helyzetét és jövőjét a világban Jézus kovászról mondott példázata fényében nézi biblikus hittel és reális történelemszemlélettel, elutasítva a „győzelmes egyház” régi képzetét. (Szerkesztő) Sokan azok közül, akik szeretik az egyházat és keresztyén hitük következtében feltétlenül azonosulnak is vele, vulgáris módon abban reménykednek, hogy az egyház tagjainak száma egyre inkább növekedni fog, és egyre erősödik majd a világra és annak sorsára gyakorolt áldásos hatása; habár manapság talán valamivel határozottabban teszik hozzá ehhez, hogy ezt a hatást szerény szolgálatként kell elgondolni. De ebben a vulgáris reménységben minduntalan keservesen csalódniuk kell. A világ népességének egészéhez képest az egyház nem növekszik, hanem csökken. A hatalmas szocialista világban az egyház valami módon talán fenn tudja tartani létét, és a keresztyén- ség elhalása mindenesetre sokkal lassúbb folyamat, mint ahogy ellenfelei jósolták. De legalábbis első pillantásra aligha mondhatjuk, hogy a keresztyén- ség ezekben az országokban nagy hatású, offenzív erő, noha a „kovász” fogalmához ez is hozzátartozik. És Nyugaton? Te- mint az evangéliumnak és az egyház üzenetének hirdetője hosszú életed során magad tapasztalhattad, milyen gyakran prédikálunk süket füleknek, mennyire ijesztően megfogyatkozott az evangélium hatalma a nyugati társadalom szellemi piacán, ahol egymás szavába vágva beszél mindenki, minden egyformán jogosult, és mindenki egymást harsogja túl. Igaz, a keresztyénség még jelen van. De vajon valóban az a kovász a keresztyén- ség, amely lassan, de ellenállhatatlanul a világ tésztájának egész anyagát átjárja és átalakítja? A nyugat vonatkozásában sem állíthatjuk minden további nélkül, hogy a kovász képének megfelel valamilyen könnyen megállapítható valóság. Mindenesetre a tészta tömege mintha gyorsabban növekednék, mint a kovász hatása ... De a mi helyzetünkben nagyon problematikus dolog olyan vigaszt keresni, amely futurológiái, kultúrpolitikai stb. előrejelzésekből vezethető le, és erről végül is lemondhatunk, ha nem triumfalista módon képzeljük el az egyház jövőjét, és nem értékeljük túlságosan nagyra a római zarándokok növekvő számát. De nincsenek-e olyan vigasztaló meggondolások, amelyekre nem a vigasz szükségletéből, hanem a keresztyén hitből kiindulva kell eljutnunk? Ügy gondolom, vannak ilyenek, és a keresztyénnek nem kell félnie attól, hogy ezeket végiggondolja. Ám ekkor talán azt a szemrehányást fogja majd hallani, hogy illúziókkal vigasztalja magát, hogy spekulatív módon győzelmekké változtatja a vereségeket. Az ilyen szemrehányásokat nyugodtan eltűrhetjük, ha meg vagyunk győződve arról, hogy ezeket a vigasztaló meggondoló
