Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 1. szám - Tóth Lajos: Tessedik Sámuel iskolája
50 TÓTH LAJOS: TESSEDIK SÁMUEL ISKOLÁJA — tenzív mezőgazdálkodást (Jena, Halle, Lipcse), a kulturált kertészetet (Potsdam), a produktív ipari termelés (Nürnberg, Berlin) és az ésszerű kereskedelem (vízi utak) előnyeit, gazdasági összefüggéseit. Kedveli a felvilágosodás hatására fellendülő német kultúrát és művészetet. A Franciaországból kiűzött hugenották gyakori meglátogatása révén is gyarapítja ismereteit. Fokozódó érdeklődéssel kíséri a filantropista iskolák nevelő munkáját (Francke, Salz- mann, Basedow, Rochow). Már itt és ekkor rádöbben arra a nagy történelmi ellentmondásra, amely a magyarországi feudális állapotok és a nyugati polgári átalakulás adta fejlődési lehetőségek között feszül. A reveláció a nyomasztó hazai állapotok képét és a kibontakozás lehetőségét idézi fel benne. Magyarországon „nagy termékeny földdarabok mérföldeken keresztül műveletlenül hevernek ... puszta vagy mocsár van ott, hol népes városok vagy falvak virágozhatnának”. A felvilágosodás szelleme fűti tehát, amikor hazatérve — s Szarvasra kerülve lelkésznek (1767) — átfogó társadalmi-gazdasági reformok, racionális hitéleti és demokratikus művelődési kezdeményezések munkálásán fáradozik. Reformtörekvéseinek alapeszméje: a parasztnép felvilágosítása, műveltségének emelése és termelési kultúrájának megjobbítása. Ezáltal az egész ország társadalmi, szellemi, gazdasági és politikai arculatának polgári irányú fejlődését kívánja szolgálni. Tudja, tapasztalja, hogy csak a végsőkig elszánt küzdelem vállalásával lehetséges a társadalmi előítéletekkel szembeszállni, a fejlődést gátló gazdasági és jogi béklyókat szétfeszíteni. Szinte utópisztikus optimizmussal hisz azonban az eszmék történelemformáló erejében: „Felvilágosodás! Ez a legfontosabb, a leginkább szükséges” — írja a Szentpétervárra küldött pályázati Értekezésében. „Olyan követelmény ez, amelyet régóta hangoztatnak, s korunkban a világ minden tája visszhangzik tőle. Magam is azt mondom: sürgető szükségesség ez az egész emberiség számára! Csakhogy a szándék és a végcél között — a felvilágosodás esetében is — ugyanolyan különbség áll fenn, mint az emberek reményei és kívánságai között.” Az ellentétes hazai és az európai viszonyok hatása vezeti el Tessediket az első magyar köztársasági mozgalommal, a jakobinusokkal való mély szimpátiáig. A következő tényanyagra építjük ezt a hipotézisünket: Tessediknek Hajnóczy Józseffel fenntartott bensőséges levelező, rokoni viszonya; Kris- tóffy György, Verhovszky Sámuel és Pruzsinszky József jakobinusokkal való kapcsolatai; Kazinczy Ferenc szarvasi látogatása Tessediknél (1793); J. G. Fichte irodalmi hatása; Tessedik nézeteltérése Lehóczky Pál szarvasi szolgabíróval (1794). Végül, Tessedik iskolájának átmeneti beszüntetése a jakobinus mozgalom kultúrpolitikai reakciója következményeként (1795). Tessedik iskolaszervező munkásságának társadalmi gyökerei között kell említenünk keserű felismerését, miszerint a régihez szokott, a bizalmatlanságtól és tudatlanságtól eltompult parasztság olykor még az ő érdekében javasolt újat is „idegennek, sőt mintegy ellene valónak gondolja”. A felnőtt lakosság nevelésére irányuló, csaknem meddő fáradozása közben érlelődik meg benne a parasztifjúság általános, szakszerű, szervezett iskolai nevelésének szükségessége: „A nép között a korosabbak igen nehezen hajlíthatok, azért fő törekvésemet oda fordítottam, hogy jövendő hivatásukhoz képest az ifjúságot neveljem.” Tessedik a rendíthetetlen akaraterő és a megfontolt cselekedetek embere. A szavak és tettek egységének jegyében teremti elő — véget nem érő érvelések, levelezés és egyéni áldozatok árán — az iskola munkájához szükséges
