Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 1. szám - Finn költők versei (Képes Géza fordításai)
40 FINN KÖLTÖK VERSEI TUOMAS ANHAVA Versek 1 Most és mindig Most és mindig emlékezzünk a halálra. Megölnek a pillanatok, apránként, azért vagyunk, mert van mit vesztenünk: minden, amink van; másoknak tükrök vagyunk csak, szavaink nem érik el őket, átalakulnak gondolatokká, az ő gondolataikká; szeretetünk néma legyen. Mi magunkat keressük másokban, belefásulunk az erőfeszítésbe: szempillantás alatt, türelmünknek vége szakad — Széthullunk mi magunk is: hisz amit mi magunk elveszítünk lassanként, az mi vagyunk, az maga az élet igazsága, az élet. Moccanadan szitakötő lebeg a nap fent ollózva ollózva a levegőt nem megy odébb egy ujjnyira sem a folyó fölött Képes Géza fordítása
/
