Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 1. szám - Finn költők versei (Képes Géza fordításai)
FINN KÖLTÖK VERSEI 4' ANNA-MAIJA RAITILA Ütőn És fújt a szél hűvös és forró, az ágakon át s esni kezdett. A levelek kinyílva a fény felé fordultak nedvesen s a színek elmélyedtek a mohán. Most olyan sok kehely félig kinyílva vár: a szomjas itt italt talál. Így aztán angyalának surrogó szárnya mindenkit megsuhint. A fa alatt mindenki megnyugodhat. Megébredve vízzel telt kelyheket lát. Cihelődik s türelmesen csak vándorol tovább: ismét övé a hosszú út, az elszánt vándorút övé. Megérzi messziről a hegyet s a barlangot benne. Szél motoz a barlang előtt. Csak jelre vár, indulna már. Képes Géza fordítása ANNA-MAIJA RAITILA Levelek Milyen nagy most a csend a füzek közt mikor a sok levél kisarjad. Csendesebb csend ez mint a virágok szivenütő csodája. És mélyebb ez a türelem, ez a néma alázat: mikor megszületik a forma, határozott szárak, kisimult felület. Vajon nem a virágok imája, a törékeny és tisztán ragyogó, a sziveket fénnyel gyújtogató — nem az hozta-e nekünk a leveleket, hogy a lomb lombosodjék, hogy a csont csontosodjék s hogy maradandóság legyen a változásban? Képes Géza fordítása
