Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 1. szám - Finn költők versei (Képes Géza fordításai)
37 Finn költők TOIVO LYY Finlandia Toivo Lyy (ejtése: Lű) „Az ember tragédiája” fordítása még 1943-ban megjelent, de már akkor készen voltak fordításai Vörösmarty, Tompa, Reviczky, Ady és Babits verseiből is. 1970-ben adta ki a magyar költészet antológiáját, több mint 10 000 sort — valamennyi az ő fordítása —, ez a kötet bemutatja az egész magyar költészetet, az „Ó-magyar Mária-siralom”-tól napjainkig. Toivo Lyyt, mint költőt a természet szépségeinek rajongó átélése és a bölcsel- kedő hajlam jellemzi — a gondolati elemek sokszor szenvedélyes szerelmi verseit is átszövik. Eddig hét verseskönyve jelent meg, nyolcadikul legszebb verseinek kötete. Észak-Karjalában született és „Finlandia” című versében emlegetett Koli fehér kvarcsziklái és Lappföld hegyhátai a költő legkedvesebb kirándulóhelyei voltak. Egyébként állandóan a természet közvetlen közelében élt: a finn őstenger partján lakott, a kis Nataliban. Többször járt hazánkban, a már említett, átfogó magyar költészeti antológiája előkészítése végett. 1963. november 14-én a magyar irodalom és költészet külföldi fordítói számára alapított PEN-emlékéremmel tüntették ki 1976-ban halt meg. (Képes Géza) Ez a Földcsillag ifjú volt még — akkor született Szuomi: világvirradatkor. A hártyakéreg forrt az indulattól, a végtelen víz kettéhasadt s mint a Leviathán háta és taréja, az árból fölmerült kvarc-csúcsok felhőkarcoló karéja: a tengermély rengett, égig dagadt — a föld égő beléből buggyant a láva, kráterek nyíltak, izzó követ okádva: a Teremtés hajnala földerült. A Himalája óriásainál, Alpeseknél, Andeszeknél előbb e kvarchegyek dacoltak az idő éjjelével, orkánokkal az őstenger ölén, jégkorszakokkal, mik az időt porlasztva széjjel, tomboltak — évezredek árja nőtt — de a végső, végső hullám-sörény a csúcsokat söpörte még el.
