Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 1. szám - Andorka Rudolf: Társadalmunk életmódja az időmérleg vizsgálata alapján
ANDORKA RUDOLF: TÁRSADALMUNK ÉLETMÓDJA . . . 31 Állattenyésztő 8 33 8 33 Mezőgazdasági gépkezelő 9 28 Mezőgazdasági önálló és segítő családtag 8 08 6 18 Nem-mezőgazdasági önálló és segítő családtag 7 27 3 22 Érdemes hozzátenni, hogy a megfigyelt munkanapokon a nyugdíjasoknak egyötöde-egyhatoda is dolgozott hasonló időtartamban valamilyen állami, szövetkezeti munkahelyen. Egy másik lényeges tényező, amely a szabad idő növekedését mérsékelte, a jövedelemkiegészítő munkák gyakorisága és viszonylag hosszú időtartama. Ezek közül a háztáji és kisegítő gazdaságokban végzett munka a legelterjedtebb. Az ország népességének közel a fele olyan háztartásokban él, amelyek ilyen kis gazdasággal rendelkeznek. E gazdaságok a termelőszövetkezeti tagoknak juttatott háztáji földekből, az állami gazdaságok munkásainak és másoknak adott illetményföldekből, a falusi házakhoz kapcsolódó kertekből, udvarokból, az azokon levő istállókból, ólakból állnak. Ezeknek a háztartásoknak felnőtt tagjai szinte kivétel nélkül részt vesznek e kis gazdaságok megművelésében, az állatok gondozásában. A termelőszövetkezeti tagok naponta átlagosan (hétvégi napokat is beszámítva) 2 és fél órát, a munkás férfiak 2 órát, a munkás nők közel 1 órát, a szellemi foglalkozású férfiak másfél órát, a nők fél órát dolgoznak itt. A nyugdíjas férfiak átlagos ilyen munkaideje 4 és fél óra, a nőké 2 és fél óra körül mozog, a segítő családtag és eltartott nők is körülbelül másfél órát töltenek ilyen munkával.10 Összességében a háztáji és kisegítő gazdaságban végzett munka ideje az 1970-es évek eleje óta nem csökkent (ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen e gazdaságok termelése nőtt), de egyre inkább átrendeződik a társadalmi rétegek között. Mivel az ilyen háztartásokban több munkás él, mint termelőszövetkezeti paraszt, és mivel az előbbiek száma nő, míg az utóbbiaké csökken, az összes ilyen munkának ma már nagyobb részét végzik a munkások, elsősorban természetesen a községekben lakó munkások. Az utóbbiak közé tartozik azonban ma a munkásosztálynak közel a fele. A kereső munka által lekötött időhöz szokták hozzászámítani a közlekedési időt is, amely a munkahely megközelítéséhez, majd onnan hazautazáshoz szükséges. Ez az aktív keresők napi idejéből átlagosan 79 percet, az aktív kereső nőkéből 62 percet vesz igénybe. Tekintettel a főfoglalkozású munkaidő, a jövedelemkiegészítésért végzett munkák és a közlekedés hosszúságára, nem meglepő, hogy a több mint tíz éve végzett nemzetközi vizsgálat11 azt mutatta ki, hogy az összes kereső munkával töltött idő szinte kivétel nélkül minden más országban — tőkés és szocialista társadalmakban egyaránt — rövidebb volt. Hogyan értékeljük ezt? Egyrészt kétségtelen, hogy ez az igen hosszú mun- kaidő-teher akadályozza azt, hogy egy kulturáltabb és a közösségi életnek nagyobb helyet adó életmód alakuljon ki társadalmunkban. Másrészt azonban az ennek a munkának eredményeképpen létrejövő jövedelemnek nagy része arra szolgál, hogy éppen az előbb említett kulturáltabb életmód kereteit, előfeltételeit megteremtse. Nem kétséges, hogy például a háztáji és kisegítő gazdaságokban végzett munkából származó jövedelem (amely a községi lakosság jövedelmének ma is közel egynegyede) lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy a falvakban az utóbbi években sok új ház épült, és ezzel a lakásviszonyok korszerűbbekké váltak, közeledtek a városi színvonalhoz.
