Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 2. szám - Hajnal László Gábor: „S a mandulafa virágba borult!” – Nők, Luther-kabátban
HAJNAL LÁSZLÓ GÁBOR: NŐK, LUTHER-KABÁTBAN 79 maláng volt. Nincsenek világmegváltó terveim, de hiszem, hogy Isten hasznos eszköze lehetek, mert sokan várnak megértésre, baráti kézfogásra. Pecznyik Ilona: — Zenei pályára szerettem volna menni, de nem tudtam attól a gondolattól szabadulni, ami tizenkét éves koromban fogalmazódott meg bennem: „Jó lenne teológiára jelentkezni és egész életemmel Isten ügyét szolgálni!” A gimnáziumban végig dilemmáztam mind a négy évet. Amikor szóba került, hogy aki nem meggyőződéses marxista, az ne legyen KISZ-tag, kiléptem, s ezt egy döntő lépésnek tartottam. Nem azért akarok pap lenni, mert a lelkészek jól keresnek — közismert, hogy kevés a fizetésük —, s nem is azért, hogy tudományos munkát végezzek. Az Urat akarom szolgálni, hiszen Ö tartja kezében az életünket. „Szorgalmazni fogok minden ügyet, amely a közösségért történik...” „Érettségi után — 1958 — egy esztendőt dolgoztam, majd jelentkeztem az Orvostudományi Egyetem gyógyszerészeti karára, de nem vettek fel. Ezután mentem a teológiára. A szüleim ezt hosszú ideig ellenezték, én azonban kitartottam, hiszen Jézus követői között voltak nők is, sőt, tanúi, hirdetői lettek feltámadásának. Az akadémia elvégzését követően — 1965 — a váckis- újfalusi gyülekezetben lettem „lelkészi munkatárs” — ahogyan a teológiát végzett, de lelkésszé még nem avatott nőket nevezik egyházunkban, s öt év múlva jöttem haza, Szarvasra. Itt születtem, ebben a városban él édesanyám. Mivel sokan ismernek, az átlagosnál jobban kellett bizonyítanom. Különösen a nők fogadtak el nehezen. Azt mondogatták: Szépen beszél, de szoknyát hord, mégsem valók asszony szájába az evangélium szavai. Ám lasanként megszerettek, elfogadtak és a csabacsüdieknek köszönhetem, hogy felavatott a püspök úr.” Az utóbbi évek adatait tekintve a község lakosainak 40 százaléka esküdött templomban, a gyerekek 70 százalékát keresztelték meg és a hozzátartozók 90 százaléka kért egyházi temetést. A tanács vb. elnöke — maga is nő — dísztáviratot küldött Nobik Erzsébet beiktatásakor. — Nincs ebben semmi különös. Ha jó a kapcsolat a pappal, az sokat segíthet. Amikor szószékről hirdetik ki a társadalmi munkákat, többen jelentkeznek, mint a plakátokon történő felhívásra. Nálunk egyébként is „nőuralom” van, a fontosabb pozíciókat nők töltik be. Bár elvi alapon bizonyos dolgokban eltérő a véleményünk, de praktikus oldalról közelítve annál gyorsabban jutunk közös nevezőre. Például: mostanában költöznek be rengetegen végleg a tanyákról, ahonnét önző szemléletet hoznak magukkal. A templom kiválóan alkalmas hely arra, hogy elmagyarázzák nekik, a világ nem szűnik meg portájuk határával. Többnyire asszonyok járnak az istentiszteletre, s mert a nők fogékonyabbak a prédikációkra, ezért szubjektív módon közelít meg Erzsiké egy-egy témát. A férfiak merevebben intéznek ügyeket, mi viszont talán azért leljük meg hamarébb a közös hangot, mert hivatali idő után, amikor hazamegyek, kötényt kötök és Nobik Erzsébet is azt teszi, ha lejön a szószékről.
