Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980

1980 / 2. szám - Hajnal László Gábor: „S a mandulafa virágba borult!” – Nők, Luther-kabátban

8o

HAJNAL LÁSZLÓ GÁBOR: NŐK, LUTHER-KABÁTBAN

Nehéz diófabútorokkal berendezett szobában ültetett le a lelkésznő, s há- zikolbászos szendvicsekkel, ízletes borral kínált. Hiába szabadkoztam, addig nem volt hajlandó beszélgetni, míg utolsó falatig nem fogyasztottam el a bőséges uzsonnát.

— Végleg ideköltözött Csabacsüdre?

— Igen, de ha munkám engedi, gyakran meglátogatom az édesanyámat. Sokat dolgozom, minden hónap utolsó vasárnapján szlovákul tartok istentiszteletet, erre jönnek legtöbben. Igénylik a hivők, hogy az anyanyelvükön beszéljek.

— Eddig nem ment férjhez. Nem hiányzik a család, a gyerekek?

— Bár Isten által teremtett rend a házasság, de a korban és végzettségben hozzám illő férfiak között kevés a hivő. Egyelőre nincs nyugtalanság bennem emiatt, lekötnek a tennivalóim.

— Felavatásán a következő mondattal fejezte be igehirdetését Káldy püspök: „Legyen gondod rá, hogy teljesítsd azt a szolgálatot, amit átvettél az Ürban!”

— Ez „lefordítva’' annyit jelent: hivatásunk gyakorlása során mindenben segítsük a népeit. A diakónia sokrétű feladat vállalása, a gyülekezet örömeiben, gondjaiban egyaránt osztoznom kell. Kötelességemnek érzem, hogy az evangélium hirdetésén túl szorgalmazzak minden ügyet, amely a közösségért történik.

Búesúzáskor kezet fogtunk. Erősen, biztosan szorította jobbomat. Tenyere kérgéből arra következtettem, nem riad vissza a kertben burjánzó gaz gyom- lálásától, a fizikai munkától sem. Eszembe jutott annak az idős férfinak a véleménye, aki megmutatta, hol találom a parókiát: „Azért hiszek a tiszte- letesnőnek, mert nem Bibliával a hóna alatt szaladgál és nem a Szentírásból vett idézetekkel győzi meg az embereket, hanem személyes példamutatással éri el célját. Nemrégiben két mondat elég volt ahhoz, hogy a falu ap- raja-nagyja ott tolongjon az óvoda építésénél. Érti már, miért szeretjük?”

Igent mondani a szülők munkájára!

Azoknál a teológáknál, akiknek lelkészek a szülei, egy közös vonás megfigyelhető: mindig olyan pályára készültek, ahol emberek problémáival foglalkozhatnak. Am az érettségiig, vagy nem sokkal utána felismerték, ha orvosok, pszichológusok, tanárok lesznek, akkor csak egy-egy betegségből, lelki krízisből segíthetik ki a bajba jutottakat, s képtelenek lennének marxista szellemben tanítani. Természetesen nem mindegyik „papgyerek” megy az evangélikus teológiai akadémiára, de akik így döntenek, tudják, mire vállalkoznak, mit jelent, mekkora a felelősség „az Isten hivatalos bár, de gyarló földi szolgájának lenni.”

Ferenczy Erzsébet:

— Pszichológusnak jelentkeztem, de helyhiány miatt elutasították a felvételimet. Kitartottam az elhatározásom mellett, s az Autóközlekedési Tanintézet Közúti Járművezetői Alkalmasságvizsgáló Állomásán kezdtem dolgozni. Hivatásos és fiatalkorú gépkocsivezető jelöltek alkalmasságával foglakoztam, személyiségvizsgálatokat végeztem. „Mozgó laboratóriummal” rendszeresen utaztam vidékre is. Tanulás miatt azonban — az Idegennyelvű Továbbképző Központban közép-, majd felsőfokú nyelvvizsgát szereztem né