Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 2. szám - Sántha György: Mennybemenetel, Öreg költő dala, Operáció előtt (versek)
SÁNTHA GYÖRGY VERSEI 29 s többé nem érzem a gethszemáni fákat zúgató Lelkesállat tudatfrissító szeszét, csak nézem a százszemmellátó, szimultánt j átsző, egyszerre négyfeléfutó, kerekes Kerubokat, ahogy Istentcsodáló emberarccal „emelnek” Téged: diadalmas, bűbájos zenét fel-fel a hétegeknek, hogy majd a fényszigetben minden szem lásson, minden fül halljon, még azok is, akik tudatlan és hitetlen átalszegeztek. SÁNTHA GYÖRGY Öreg költő dala „és Elizeus jelenteié az Illés palástját, mely róla leesett és megállóit a Jordán partján.” (2Kir 2, 13) Még egy két év, még egy két hó, vagy egy két nap s meglep az Éj: fekete hó fekete fagy. Még egy két szó, még egy két korty s csak egy halk csók s elfut a kéj, a hús, a vér, marad a csont. Én futok-é, s vén tuzok-é a Pillanat? Áll a folyó a robogó vashíd alatt? Mi az örök? Mint víz fölött illő olaj szállj hét csudát szülő búvár, száz Gondolat? Még alakít egy Valakit a hit s a „gén” s nagyhirtelen istentelen színt fest a Tél. Fent kék harang tüzel s a Champs Elysées zúg. Mintha Illés- szekér vinné Elizeust.
