Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 2. szám - Sántha György: Mennybemenetel, Öreg költő dala, Operáció előtt (versek)
3° SÁNTHA GYÖRGY VERSEI Engem. Még egy szép perc, szép vers csillogva int, s megáll a szív: pirossalírt, kis pont az „I”-n. SÁNTHA GYÖRGY Operáció előtt Míg Te fönt a perceket méred, én próbálok egy „örök” mélyet aludni. Szivet hűtő dallal ringat majd a vas műtőasztal mint valami ősvizen álom s míg fölöttem felhős Nap lángol, a fölszakadozó zavarból egy egyre tisztulóbb harang szól Istenközei van s Istentávol beszélő köntös, kettős fátyol: Ő ez az Élet söa „másik”, Űt, melyen a perchangya mászik s egy lépés ezer évet számít vesét a testanyaghomokból, verset a nyersaranyfolyóból kimosó, végső Igazságig Sántha György az általa gyönyörűen és találóan elnevezett „aranyhomok” szülötte (1888—1974). Költészetének értékelését leghívebben Pomogáts Béla végezte el — a nemrégiben a Kecskeméti Katona József Társaság kiadásában megjelent Naphívás című posztumusz verskötet kapcsán —, átfogva az ötvenes évek közepéig terjedő „népi” korszakának egész jellemzését (Alföld 1980/6.). A költő élete utolsó húsz évében javarészt biblikus verseket írt, ezekből most jelent meg szép gyűjtemény, kis példányszámban, Kecskeméten a családja kiadásában Testamentum címen. A természettudományos világkép hasonlataival, bibliai kifejezések, képek, történetek transzparensével tesz tanúságot Arról, „aki mindenben Minden”: „állatnak, növénynek mézgás Március,... halásznak Háló, ... művésznek Hangszíntűzvész, ... halónak Álomhajó, ... s nekem az öreg Biblia kódexe felett görnyedő barát fátyolos szeme tükrén lángolva táncoló remek INICIÁLÉ.” (Profán éjféli zsoltár) Az élete utolsó negyedét átizzító biblikus korszakából valók az itt közölt versek. (Szerkesztő)
