Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 2. szám - Czine Mihály: „Tűzlátta phőnixmadár” – Reményik Sándorról
CZINE MIHÁLY „Tűzlátta phőnixmadár” Reményik Sándorról Reményik Sándorról én már nem hallottam az egyetemen, nem hallottam a középiskolában sem, pedig a nyíregyházi képzőben és a pesti bölcsészkaron is kitűnő tanáraim voltak. S nem beszéltem róla én sem diákjaimnak sokáig, bár a jelentőségét már jól tudtam — nélküle a romániai magyar irodalomról még madártávlati képet sem lehet adni —, és sok-sok sora élt bennem gyermekkoromtól kezdve. Legtöbbjük még kisiskolás, sőt óvodás koromban ragadt a fülembe, leginkább a nálam nyolc évvel idősebb testvérnénémtől. Jó tanuló volt és jó versmondó; a rábízott kisebbeknek mese helyett is verset mondott, és főként Reményik verseket, mert azokból különösen sokat tudott. Sófalussy tanító úr elé járt, akit a Felvidékről sodort az idő a falunkba. A tanító úr otthonos volt az irodalomban, s amit lehetett, az elemistáinak is tovább adott. S akkortájt a dobogókon is mindenütt hangzottak Reményik versek, a Székelyföld legkeletibb sarkától a Dunántúl legnyugatibb falujáig. Becsült volt a költő és az ember egyaránt; Reményiket Babits Mihály is méltatta, s Móricz Zsigmond verset közölt tőle a Magvető ben, a magyar irodalom kisbibliájának szánt antológiájában. A második világháború után azonban egy időre szinte Reményik neve is eltűnt az olvasók elől. Ha mégis emlegették, akkor inkább mint a magyar líra felednivaló tehertételét. Volt írás, 1950-ben, amely mint sovinisztát- irredentát, a gyűlölet és rombolás szószólóját ítélte el. Később enyhült az ítélet: két versével bekerült a Hét évszázad első (1951), majd következő kiadásaiba; majd Az Erdélyi Helikon költői című, Bukarestben megjelenő antológiába (1973) vették fel az egykori Helikonban megjelent verseit. S szerepel már a legfrissebb romániai magyar középiskolás tankönyben is (1977), a „helikoni triász” egyik alkotójaként. A kolozsvári Dacia kiadónál most jelent meg a Múlt, jövő mezsgyéjén című antológia (1980), mely több jelentős versét tartalmazza. A különböző előjelű vélemények más-más arcra emlékeznek. A méltánylók a szenvedő, humánumért szóló Reményik Sándorra, a sommásan elítélők az irredenta nacionalizmus Végvárijára. Megfeledkezni a Végvári versek nacionalizmusáról sem lehet, de azok Reményik életének csak egy rövid szakaszán születtek. Reményik Sándor útja az irredenta Végvári versektől a Korszerűtlen versek humanista ciklusáig, a békés együttélés vágyának a hirdetéséig vezetett. A konzervativizmustól lassan átkerült a progresszióhoz, illetve konzervativizmusa nemes erdélyi konzervativizmussá tisztult, a türelem, a megértés, a szeretet lett a jellemzője, amely már a progresszívokkal is tudott közös feladatokon dolgozni. Ütja arra is példa, miként lehet a
