Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 1. szám - Jánosy István: Getsemáné
76 VEÖREÖS IMRE: TÜKRÖZŐDÉSEK dést, nehézséget okozni embereknek kegyességi követelmény címén — mindenképpen ellentmond az emberszerető Isten kívánságának. Ami a szerző által említett konkrét példát illeti: a nemi életnek, a gyermekáldástól függetlenül is, Isten teremtői szándékában gyökerező örömszerző és közösségalkotó szerepét a modem keresztyén gondolkozásunk határozottan vallja. E tekintetben a merev katolikus álláspontot megerősítette VI. Pál pápa. De a protestáns egyházakban sem árt jobban tudatosítanunk a helyes keresztyén etikai szempontot, hiszen sorainkban is előfordul az egyoldalú felfogás, amely „az ,erkölcs’ szót. .. szinte lefoglalta a szexuális szféra számára” — ahogyan Beke Kata írja. Legyünk tisztában, hogy a keresztyén erkölcs a szeretet alapvető és átfogó követelményét foglalja magában, s ebben találkozunk a humán erkölccsel, az írónő felfogásával is. A keresztyén Isten-kép és tanítás tükröződései e két irodalmi műben arra késztethetnek, hogy az egyház igehirdetése, a „világi” hívők bizonyságtétele, személyes hitünk és keresztyén gondolkozásunk tisztuljon a Szentírás mai értelmezésének megfelelően, a semper reformari debet, a reformáció mai folytatása jegyében. A gyöngéd arc a magános gyötrelemben perc alatt őszült évtizedeket. „Ha már a görcs keresztre kell mennem: Te akartad, zokszó nélkül megyek. Jaj, felednem csak egyet nem lehet: Én Istenem, miért hagytál el engem?!” — Angyal helyett vörhenyes fellegek, mint sárkányok túráznak az egekben. Szederjes űrből nem jön felelet, hiába sírnak tinta ciprusok. „Ha most alámerül a Szeretet, s nem támad föl — így egy bagoly huhog — e bolygón többé élni nem lehet, gombát pöffennek föl dú Vezuvok.” JÁNOSY ISTVÁN Getsemáné
