Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 1. szám - Sulyok Imre: Liszt életművének evangélikus vonatkozásai
68 SULYOK: LISZT ÉLETMŰVÉNEK EVANGÉLIKUS VONATKOZÁSAI sy Szövegükben evangélikus vonatkozású művek a nemzeti nyelven, vagy- is német szövegre írt zsoltárkompozíciók. A zsoltárok számozása itt is a maszoréta jelölést követi. Gárdonyi Zoltán állapította meg, hogy ezek a zsoltárszövegek kinek a bibliafordításából valók. A 13. zsoltár, Herr wie lange willst du meiner so gar vergessen, Liszt legdrámaibb, leginkább magával ragadó zsoltár megzenésítése. Tenor szólóra, vegyeskarra és zenekarra. A szöveg Luther fordítása. Ugyancsak Luther bibliafordításának felhasználásával készült vegyeskar, orgona és fúvósokra a Carl-August emlékmű leleplezésére komponált ünnepi ének: Der Herr bewahret die Seelen seiner Heiligen. Szövege a 97. zsoltár 10., 11. és 12. verse. A 23. zsoltár — Mein Gott der ist mein Hirt — és a 137. zsoltár — An den Wassern zu Babylon — szövege Johann Gottfried von Herder (1744—1803) szuperintendens, a weimari városi templom (ma: Herderkirche) lelkésze, kiváló költő és filozófus fordítása. Liszt még egy kórusciklust is komponált Herder Entfesselter Prometheus című művéből vett szövegre. Ezt a Prometheus szimfonikus költeménnyel együtt a weimari Herder-emlékmű leleplezésekor mutatták be 1850-ben. Erre az alkalomra Liszt még egy ünnepi kórust is komponált A. Schöll In jenem Licht kezdetű szövegére. o A harmadik csoportba tartozó művek egy kivételével Johann Sebastian ^ Bach művészetéhez kapcsolódnak. A Weinen, Klagen kantáta basszus ostinatojára Liszt már 1859-ben, a varációsorozat előtt egy Prelúdiumot is komponált. 1842 és 1850 között pedig átírta Bach hat, ún. nagy orgona prelúdium és fúgáját zongorára. Ezek az a-moll (BWV 543), C-dúr (BWV 545), c-moll (BWV 546), másik C-dúr (BWV 547), e-moll, az ún. „tölcsérfúgás” (BWV 548) és h-moll (BWV 544) prelúdium és fúgák. Később, 1872-ben ez a sorozat folytatódik a g-moll fantázia és fúga (BWV 542) zongora átiratával. A Bach-átiratok sorát két kantáta tétel egészíti ki. Címe: Einleitung und Fuge aus der Motette „Ich hatte viel Bekümmernis” und Andante „Aus tiefer Not”. Ebben a címben azonban a „motetta” megjelölés félrevezető. Valójában a 21. kantáta záró- és a 38. kantáta nyitótételéről van szó, amelyeket Liszt orgonára dolgozott át. Átvitt értelemben ide sorolható még Bach névbetűinek témájára készült Preludium und Fuge über den Namen BACH című orgonafantázia is. Ezt Liszt zongorára is átdolgozta, s ott a darab Fantasie und Fuge über das Thema B-A-C-H címet kapta. Végül meg kell említeni még a Krisztus oratórium evangélikus vonatkozásait is. A 6. tétel, mely a boldogmondásokat zenésíti meg (Máté 5, 3—10) német szövegű, s korábban (1855) Die Seeligkeiten címmel önálló kompozícióként keletkezett. Ennek bemutatója 1859-ben a weimari Stadtkirchében volt, csakúgy mint 14 évvel később a teljes Krisztus oratórium ősbemutatója. Liszt, mint az egyik levelében is írja,1 nem talált semmit abban, hogy római katholikus egyházi ember létére élete egyik főművét evangélikus templomban mutassa be és vezényelje. Az előadottak is bizonyítják Liszt emelkedett szellemét és „ökumenikus” gondolkodását olyan korban, amikor ez a gondolkodásmód, különösen egyházi körökben még egyáltalán nem mondható általánosnak. Függelékként a teljesség kedvéért hadd szóljunk még Lisztnek két huszita vonatkozású művéről. Talán a korra is jellemző, hogy tulajdonképpen egyik sem eredeti huszita témára készült. Az egyik „Hussitenlied aus dem 15. Jahrhundert” zongora fantázia. Ma már tudjuk, hogy ezt a pszeudohuszita
