Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 1. szám - Fabiny Tibor: Kossuth Lajos levelezése a szegedi evangélikusokkal
FABINY TIBOR: KOSSUTH LAJOS LEVELEZÉSE 59 ban a padozat alól buggyant fel a víz és gyors iramban elárasztotta a termet. Jajveszékelve ugráltak ki az ijedt emberek az imaház ablakain át a tengerré vált utcákra. Benn az oltár gyertyáinak imbolygó lángja belekapott az éghető farészekbe, oltárterítőbe, és sisteregve égett a szent hajlék. A templom hátsó része beszakadt, a gerendák a padokra zuhantak s a felcsapó lángokat az emelkedő ár hullámai elfojtották”.17 A kis családját menekítő Thomay lelkész pedig így vetette papírra kétség- beesett szavait Szeberényi Gusztáv bányakerületi püspöknek: „Reszket kezemben a toll, midőn azt kell mondanom, hogy az elpusztult Szegeddel az evangélikus egyház is végkép megsemmisült. Az imaház összedőlt az iskolával együtt, a lelkészlakot és a tanítói lakot elsodorta a rakoncátlan elemek rohama, s most összes lehuzant egyházi épületünk fölött másfél öles víz érezteti romboló hatását: a jó Isten tudja, hogy a víz mikor lép az apadás stádiumába ... Csaknem mindent elrabolt tőlem az árvíz, s csak a rajtunk valót tudtuk megmentem. Hanem hálát adok Istennek, hogy a gyermekágyból még fel sem épült feleségemet és kis gyermekemet a biztos halál torkából megszabadíthattam. Fél öles vízben hoztam ki nőmet és gyermekemet, és menekültünk Ó-Bébára, Torontál megyébe, hívemhez, Korossy Ferenc számtartóhoz .. ,”18 A nagy csapás, s a halottak Újszegeden történt eltemetése után19 tüstént megindult a károk felmérése, a segélykérés és az újjáépítés. A helybeli lakosok csaknem mindenüket elveszítették, így a város is, az egyház is mások segítségére szorult. „Szegedet Szeged népe támaszthatja föl. . Kossuthot collegnoi magányában mélyen megrázta Szeged pusztulásának a híre. Tíz nappal a tragédia kezdete után kelt első levele Bakay Nándorhoz, Szeged képviselőjéhez. Bibliai idézettel kezdi és prófétai lélekkel folytatja részvétsorait. így ír: „,Tekintsétek meg és lássátok, ha vagyon-e oly bánat, mint az én bánatom’. A próféta siralmának e szívreható felkiáltása hangzik a hazához, hangzik az emberiséghez, Szegednek és sorsa osztályosainak leírhatatlan pusztulásából. — Pompeji eltemetése óta alig tud a történelem egynél több ily mérvű pusztulásról. — Bizony-bizony nincsen olyan bánat, mint az elpusztult Szeged elszórt népének bánata. Rezgésbe is hozta nemcsak saját nemzetünk, hanem az emberiség szívének is részvéthúrjait, még távoli országokban is. Az iszonyú szerencsétlenség nyilatkozványra idézte az emberiség családias solidaritásának, a testvériségnek érzetét, mely embert emberhez fűz, keresztül minden elkülönítő határokon.”20 A népével és Szeged városával együtt síró Kossuth így fejezi be Bakayhoz címzett levelét: „Szegednek élni kell! Szegednek nem szabad elveszni! E kiáltással a magyar nemzet Isten és világ előtt fogadást tőn, hogy új, szebb életre fogja Szegedet kiszólítani hullámsírjából, miként az írás szerint Lázárt kiszabadítá koporsójából az, aki mondá: ,Én vagyok a feltámadás és az élet’. — Szeged népét egykor nemzetem büszkeségének neveztem a szorongatta- tások nehéz napjaiban... Szegedet Szeged népe támaszthatja föl!...”21 Majd néhány héttel később részletes javaslatát írja meg Bakaynak Szeged újjáépítésének tervéről.22 Szeged felekezetei közül az újrakezdés talán a maroknyi, alig 120 főnyi
