Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 1. szám - Frenkl Róbert: Az élet megnövekedett esélyei – Negyven éven aluliaknak
54 FRENKL RÓBERT: AZ ÉLET MEGNÖVEKEDETT ESÉLYEI KÖZÖTT tizedek nem megfelelő életmódjában rejlik. És fájó a bőség zavara mentálisan; hogyan válik sokak számára értelmetlenné, morzsolódik fel tartalom nélkül a többet élés esélye. Az alaphelyzet mégis a megnövekedett esély. Mely felelősséget, az újrakezdés akár többszöri lehetőségét adja számunkra. És felelősséget — különösen is — gyermekeink iránt. Nagyobb a távolság a szokott nemzedéki problémában a mai középkorú (?) szülők — akik még voltak éhesek! — és az igazi éhséget nem ismerő gyermekeik között. Az alapképet sok-sok egyéni vonás színezi. De senki nincs abban a helyzetben, hogy biztos tippet adjon. Csak egy biztos. Hogyan éljek? Másként. Tudatosabban, nyitottabban. — Mi az, amit gyermekemnek még adhatok, ha már úgysem hallgat rám, vegyek bármilyen ajándékot neki — kérdezte egy elkeseredett szülő. — Biztonságot, a szónak nem a megalkuvó értelmében, hanem a szeretet értelmében. Érzelmeket a permanens érzelmi hiányban szenvedő akcelerált gyermekek számára. És halkan mondjuk, talán példát is, legalább a törekvésben: ember módra élni, a korábbi korok embere által nem ismert, több esélyt, így szükségszerűen több buktatót is hordozó világban. Melanchton Nádasdy Tamáshoz írt leveléből, 1537. október 9. Melanch- ton Dévai Mátyást különösen kedvelte. Kérésére levelet írt, latin nyelven, a reformációt támogató magyar főúrhoz. „. .. Mátyástól hallom, hogy nagy költséggel iskolát állítottál és a legnemesebb tudományok tanulását szorgalmazod. Buzgalmad, bár önmagában is: dicséretet érdemel, mégis ezekben az időkben, amikor a háború csapásai miatt a tudomány a szomszédos országokban elenyészik, még nagyobb dicséretet érdemel. Mert az utókorra tekintesz, amikor, bár másutt sorvadoznak a nemes tudományok, mégis jóságos cselekedeteddel megőrződ a maradék plántáló helyeket, hogy azokról az életet szolgáló tudomány ismét tovább terjedhessen Pannóniában. Tehát méltán helyeseljük mind abbeli szándékodat, hogy hazádnak ilyen kiváltképpen való munkával tégy szolgálatot, mind pedig páratlan bölcsességedet ...” Balázs János: Sylvester János és kora. Budapest, 1958.
