Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 1. szám - Fabiny Tibor: Kossuth Lajos levelezése a szegedi evangélikusokkal
FABINY TIBOR Kossuth Lajos levelezése a szegedi evangélikusokkal A szegedi nagy árvíz centenáriumára Száz évvel ezelőtt — a nagy szegedi árvíz idején — Kossuth már kerek három évtizede élt távol hazájától. Törökországi, majd angliai emigrációjának1 és közben amerikai diadalútjának legendáris évei után 1863-ban az észak-itáliai Torino városkáját választotta otthonává. A családját ért kétszeres megrázkódtatás után — feleségét és egyetlen, tizenkilenc éves leányát olasz földben kellett eltemetnie — csak nővére, Ruttkay József né Kossuth Lujza s két fia, Ferenc és Lajos Tivadar maradt a közelében. Fiainak házasságkötése után 1866-tól az általa szervezett Magyar Légió parancsnoka, a Veszprém megyei — ugyancsak evangélikus — származású Ihász Dániel ezredes lett hűséges lakótársa és legbizalmasabb embere. A hetvenes évek bennünket most közelebbről is érdeklő eseményeit éppen Kossuth2 és Ihász3 sűrű hazai levelézéséből tudjuk viszonylag pontosan rekonstruálni. Collegno al Baraccone A turini élet költséges volta miatt 1874-ben a várostól nem messze, szép kertes házat bérelt, majd vásárolt meg Kossuth. A nagyobb házban ő lakott nővérével és időnként hazalátogató fiaival, a kisebbiket Ihász lakta 1881 tavaszán bekövetkezett haláláig. „Pusztán lakom, hol nincs postahivatal... s én hónapokon át sem vetődöm egyszer a városkába” — írja 1875 elején Herman Ottónak.4 A collegnoi éveket kezdetben valóban csend és egyedüllét jellemzi. A hétköznapok unalmát botanikával és geológiával elűző Ihász5 többször panaszkodik, hogy sok otthoni barátja még levelet sem mer írni neki, és sokan megszakítják vele kapcsolatukat.6 Máskor így ír: „Magányunkban hárman unatkozunk, — csak hébe-korba van változás mostani életünkben, ha valami utazó magyar bekopogtat hozzánk azon kéréssel, hogy ugyan mi lesz most már szegény Honunkból?”7 A hetvenes évek végefelé mégis egyre többen kezdik felkeresni őket. A tisztelgők, esetleges hazai vádakkal mit sem törődök között ott találjuk 1877 tavaszán Zsilinszky Mihályt, Békéscsaba országgyűlési képviselőjét, a későbbi bányai evangélikus egyházkerületi felügyelőt is. A korabeli sajtó szerint Kossuth „rendkívüli szívélyességgel fogadta a látogatást, nagy érdeklődéssel beszélt a tudományos és politikai viszonyokról. Híressé vált gyönyörű kertjéből egy egész csomó virágot adott Zsilinszkynek emlékül”.8 Ugyanab-
