Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 1. szám - Ottlyk Ernő: Egyházunk első találkozása a szocialista forradalommal
OTTLYK ERNŐ Egyházunk első találkozása a szocialista forradalommal Az első világháború harmadik-negyedik évére a nacionalista háborús mámor rég elmúlt. A tömegek növekvő elégedetlensége a sztrájkokban, éhséglázadásokban, a katonaszökevények növekvő számában nyilvánult meg. A kezdeti némaság után az értelmiség legjobbjai is mind sűrűbben emelték fel szavukat a háború folytatása ellen. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom visszhangja egyházunkban Az 1917-es orosz forradalom kitörtésének hírét a munkásság lelkesedéssel fogadta. A cárizmus bukása példaképül szolgált a Hebsburgok megbuktatásához. A nagy idők eseményei egyházunkban is éreztették hatásukat. Az Evangélikus örálló ismertette a szovjet kormány vallásügyi rendelkezését, amely szerint az egyházat elválasztják az államtól, megszüntetik bizonyos felekezetek fölényét a többivel szemben, a lelkiismereti szabadságot teljessé teszik, az összes vallási rítus teljes szabadságot élvez, az egyházat és az iskolát elválasztják, a hitoktatási kényszer megszűnik, az anyakönyvezés állami feladattá lesz, a papi kiváltságok megszűnnek, a papság állami díjazásban nem részesül, a kultuszcélokat szolgáló épületeken kívüli vagyon a nép tulajdonává lesz. (Evangélikus Örálló, 1918. 61.) Az egyházi sajtó örömmel jelenti be, hogy a breszt-litovszki béketárgyaláson a központi hatalmak és Oroszország megbízottai a béke főbb pontjaira nézve megállapodásra jutottak. (Harangszó, 1918. 13.) A Szovjetuniónak Lenin kezdeményezésére létrejött békelépését az Evangélikus Örálló így méltatja: „Békeszózat csendült vüággá a messze Keletről, honnét eddig öldöklő fegyverek csatazaja rémítgette lelkünket. A békesség szelíd galambja végre kiröppent s szárnyára kelve most már — jól esik hinnünk —, berepüli majd az egész világot és meghozza elveszített nyugalmát a harcokban megfáradt emberiségnek.” (Evangélikus Örálló, 1918. 45.) A feudalizmus korában egyházunk számára a legmagasabb világi tisztségekbe választott főurak védelmet jelentettek a Habsburg-katolikus elnyomással szemben. A forradalmasodé országban azonban egyre inkább tehertételévé váltak az egyháznak. Báró Solymosy egyetemes felügyelővel az élen nem győzték inteni a híveket, hogy a szocializmus „nagy munkabérekre ösztönzi az embereket”, ami a fennálló uralkodó osztály érdekeivel ellentétes.
