Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979

1979 / 1. szám - Imre Mária: Reményik Sándor ismeretlen írásai a nagyváradi rendházból

7« IMRE MÁRIA: REMÉNYIK SÁNDOR ISMERETLEN ÍRÁSAI élt Pákh Mihály leánya, Pákh Berta is, aki 90 éves korában, 1932-ben hunyt el. Járosi Andor evangélikus esperes búcsúztatta. Reményik Sándor a kolozsvári evangélikus elemi iskolába járt, középis­koláját a Farkas utcai református kollégiumban végezte. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári Tudományegyetem Jogi Karán kezdte meg, utolsó szigorlatait azonban — betegsége miatt — már nem tehette le. Édesapja fiának független megélhetést biztosított, így hivatalt egész életében nem kellett vállalnia. Reményik Sándor 1921-től a Pásztortűz főszerkesztője; utóbb Áprily Lajos­sal, Tompa Lászlóval rendszeres, tevékeny munkatársa lett az Erdélyi He­likonnak is. Mint Szemlér Ferenc írja az Erdélyi Helikon Költői c. kiadvány (Buka­rest, 1973) Bevezető tanulmányában: „amikor az Erdélyi Helikon első év­folyama az olvasók kezébe került, Reményik már régen meghaladta egészen korai nacionalista hangvételű gondolatvilágát. Ehelyett nagyjából-egészéből magáévá tette a jól értelmezett transzilvanizmus emberi testvériséget hirdető és a mélyen átérzett humanizmust valló tartalmait.” „Versei kifejezési formájukat tekintve a Nyugat hagyományaihoz kapcso­lódnak” — jegyzi meg Szemlér Ferenc az idézett kötetben. Reményik Sándor Összes Versei először 1941-ben, később, halála után 1943-ban jelentek meg. Hagyatékában újabban több száz költemény került elő. Ezeknek egy része kéziratban maradt fent, a többi hírlapokban és folyó­iratokban jelent meg. Sok köztük az istenes vers is. Reményik Sándor istenkereső ember volt, de súlyosan vívódó lélek. Van­nak ennek a keresésnek, tusakodásnak ritka, kivételes pillanatai, amikor Istenre s boldog ajándékára, a kegyelemre mégis rátalált. Isten felé vezető útján hű segítője és megértője volt egyik legjobb barátja, Járosi Andor evangélikus esperes és annak felesége. Istenkeresését is befolyásolta súlyosan gyenge szervezete. Másokénál fi­nomabb idegrendszert örökölt. Állandó betegségekkel, látási zavarokkal, nyugtalanító közérzettel küszködött. Többször kezelték Kolozsvárott, Nagy­váradon, Budapesten és Pécsett. Reményik Sándort Schilling Árpád belgyógyász főorvos — aki a család­nak is régi jó barátja volt — először 1924-ben kezelte Nagyváradon. 1929- ben a költő ismét hozzá fordult, s május 9-től újabb három hónapot töltött a Kőrös-parti városban, ahol, ha jobban érezte magát, szívesen sétálgatott a folyóparton. Mindkét váradi tartózkodása alatt a Premontrei Rendházban lakott. A csa­ládi levelezés tanúsága szerint ezt is Schilling Árpádnak köszönhette. Itt két szobát bocsátottak rendelkezésére és gondoskodó szeretettel vették körül. (Kezelése érdekében más években is járt Nagyváradon.) E korszaka is sok nyugtalanságot tükröz, főleg Sárika húga és édesanyja betegsége miatt is. Súlyos lelkiállapotára jellemző az alábbi levél, melyet versei egyik ihletőjének, későbbi sógornőjének: dr. Judik Józsefné, Imre Ilonkának írt: Nagyvárad, Premontrei Rendház, 1929. május 21. Édes Ilonka, Olyan nagyon szeretnék írni Magának ma, kifejezni magamat épen Maga

Next

/
Thumbnails
Contents