Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 1. szám - Imre Mária: Reményik Sándor ismeretlen írásai a nagyváradi rendházból
7« IMRE MÁRIA: REMÉNYIK SÁNDOR ISMERETLEN ÍRÁSAI élt Pákh Mihály leánya, Pákh Berta is, aki 90 éves korában, 1932-ben hunyt el. Járosi Andor evangélikus esperes búcsúztatta. Reményik Sándor a kolozsvári evangélikus elemi iskolába járt, középiskoláját a Farkas utcai református kollégiumban végezte. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári Tudományegyetem Jogi Karán kezdte meg, utolsó szigorlatait azonban — betegsége miatt — már nem tehette le. Édesapja fiának független megélhetést biztosított, így hivatalt egész életében nem kellett vállalnia. Reményik Sándor 1921-től a Pásztortűz főszerkesztője; utóbb Áprily Lajossal, Tompa Lászlóval rendszeres, tevékeny munkatársa lett az Erdélyi Helikonnak is. Mint Szemlér Ferenc írja az Erdélyi Helikon Költői c. kiadvány (Bukarest, 1973) Bevezető tanulmányában: „amikor az Erdélyi Helikon első évfolyama az olvasók kezébe került, Reményik már régen meghaladta egészen korai nacionalista hangvételű gondolatvilágát. Ehelyett nagyjából-egészéből magáévá tette a jól értelmezett transzilvanizmus emberi testvériséget hirdető és a mélyen átérzett humanizmust valló tartalmait.” „Versei kifejezési formájukat tekintve a Nyugat hagyományaihoz kapcsolódnak” — jegyzi meg Szemlér Ferenc az idézett kötetben. Reményik Sándor Összes Versei először 1941-ben, később, halála után 1943-ban jelentek meg. Hagyatékában újabban több száz költemény került elő. Ezeknek egy része kéziratban maradt fent, a többi hírlapokban és folyóiratokban jelent meg. Sok köztük az istenes vers is. Reményik Sándor istenkereső ember volt, de súlyosan vívódó lélek. Vannak ennek a keresésnek, tusakodásnak ritka, kivételes pillanatai, amikor Istenre s boldog ajándékára, a kegyelemre mégis rátalált. Isten felé vezető útján hű segítője és megértője volt egyik legjobb barátja, Járosi Andor evangélikus esperes és annak felesége. Istenkeresését is befolyásolta súlyosan gyenge szervezete. Másokénál finomabb idegrendszert örökölt. Állandó betegségekkel, látási zavarokkal, nyugtalanító közérzettel küszködött. Többször kezelték Kolozsvárott, Nagyváradon, Budapesten és Pécsett. Reményik Sándort Schilling Árpád belgyógyász főorvos — aki a családnak is régi jó barátja volt — először 1924-ben kezelte Nagyváradon. 1929- ben a költő ismét hozzá fordult, s május 9-től újabb három hónapot töltött a Kőrös-parti városban, ahol, ha jobban érezte magát, szívesen sétálgatott a folyóparton. Mindkét váradi tartózkodása alatt a Premontrei Rendházban lakott. A családi levelezés tanúsága szerint ezt is Schilling Árpádnak köszönhette. Itt két szobát bocsátottak rendelkezésére és gondoskodó szeretettel vették körül. (Kezelése érdekében más években is járt Nagyváradon.) E korszaka is sok nyugtalanságot tükröz, főleg Sárika húga és édesanyja betegsége miatt is. Súlyos lelkiállapotára jellemző az alábbi levél, melyet versei egyik ihletőjének, későbbi sógornőjének: dr. Judik Józsefné, Imre Ilonkának írt: Nagyvárad, Premontrei Rendház, 1929. május 21. Édes Ilonka, Olyan nagyon szeretnék írni Magának ma, kifejezni magamat épen Maga
