Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 1. szám - Botta István: "A magyar Luther" – Új szempontok a Dévai-kutatáshoz
BOTTÁ ISTVÁN „A magyar Luther” Üj szempontok a Dévai-kutatáshoz Ha igaz az, hogy a „Tiszteld atyádat és anyádat” parancsolat a szülők mellett az elöljárók és az előttünk jártak iránt is kötelez — s ha igaz, hogy a „humanum”-nak minden más lénytől eltérő egyik jellemzője az emlékek tárolásának időbeli és mennyiségi többlete —, s ha igaz, hogy a népi és nemzeti különbségek és sajátos értékek egymás szolgálatának lehetőségét jelentik, akkor a történetírás minden fajtájának művelése Istentől kapott feladat, s egyféle lehetősége az „igazság” napfényre jövetelének. Az elődök iránti tisztelet és az igazság kiderítésének a vágya hajtott, amikor egyebek mellett Dévait is bevontam kutatásaim körébe. Monográfia id. Révész Imrének 116 éve megjelent könyve óta sem készült erről a sok szempontból jelentős úttörő magyar reformátorról. A megjelent részlettanulmányok nem oldották meg sem életének nyitott kérdéseit, sem személyének általánosan elterjedt értékelését, pedig ez korabeli, magyarokra félté- kenykedő német származású egyháztörténetírók alaptalan és kritikátlanul elfogadott vélekedésein nyugszik. E vélekedésnek legélesebben Sculteti Severin adott hangot: Dévai Mátyás wittenbergi iskolázottsága révén „némi tekintéllyel bírt, s a maga álbölcsessége és képmutatása által, (amit a helvé- teknél szívott magába, akikhez kiment), Magyarországon többeket félrevezetett”.1 Elképzelhetetlen, hogy „az égetendő lutheránus eretnekség”-éért kétszer is börtönt vállaló Dévai, állítólagos „helvét eretnekségét” jellemte- len képmutatással és hamis „esküvel tagadta” volna.2 Sólyom Jenő munkálkodása egyik fő feladatának tekintette Dévai tisztázását a hamis vádak alól, de tervét csak részben tudta valóra váltani megjelent és kéziratban hátrahagyott alapos forráskritikai elemzéseivel. Az ő érdeklődésének előterében Dévai teológiája, az enyémben életkörülményei álltak. Saját kutatásaim eredményeit rendelkezésére bocsátottam, s azokat ő leveleiben, megjegyzéseiben mindenkor nyugtázta. Jelen cikkben kutatásaimból kívánok egy-két kiragadott szempontot vázolni, s tanulmányom vázlatszerűségét különösen is hangsúlyozom. Nincs tudományos kutatás hipotézisek nélkül. A rendelkezésemre álló újabb adatok értékelésével is csak hipotézist lehet felállítani, azonban ha ez megfelelő irányba utal, a további kutatást helyesebb irányba terelheti, s a segítségével fellelt minden újabb adat azt a célt szolgálhatja, hogy a hipotézis dokumentáltan valóságnak megfelelő képpé váljék.
