Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 1. szám - Ottlyk Ernő: Egyházunk első találkozása a szocialista forradalommal
OTTLYK ERNŐ: EGYHÁZUNK ELSŐ TALÁLKOZÁSA... 27 latot teljesíteni fogjuk mindazokkal szemben, akik szükségét érzik és azt igénybe venni óhajtják.” Ez a gondolatmenet irányítólag hatott evangélikus egyházunkban nemcsak a dunántúli gyülekezetekben, hanem országosan is a sajtóban történt megjelenése révén. Amikor tehát egyházunk először találkozott a szocializmussal mint állam- rendszerrel, semmi akadályát nem látta annak, hogy azt támogassa, ahhoz alkalmazkodjék, annak keretében formálja ki a maga életét, sőt, Kapi Béla körleveléből, de számos más nyilatkozatból is minduntalan kitűnt az a meggyőződés, hogy egyházunk haladó hagyományainak fényében a gyakorlati cselekvés területén igen sok kapcsolódó pont van az egyház és a szocializmus között. A szocializmus által felvetett egyházpolitikai problémák készületlenül és váratlanul érték egyházunkat, s ezért nem kis gondot okozott ezeknek a megoldása. Egyházunk legfőbb ügye volt, hogyan lehet megtalálni ezekben a kérdésekben a kibontakozást. Kapi Béla püspöki körlevele az egyházi adók behajtása állami támogatásának megszűnéséről így ad eligazítást a gyülekezeteknek: ,,A Szeparációra vonatkozó rendeletben a forradalmi kormányzótanács ,az egyházi és felekezeti célokra vonatkozó összes kényszeradózásokat eltörli’. Megszűnik tehát az a kényelmes, de elveinkkel sok tekintetben ellenkező eljárás, hogy az egyház kényszeradó kivetéssel és kényszeradó behajtással tartsa fenn magát. Ez azonban szükségessé teszi, hogy gyülekezeteink egészen új alapon szervezkedjenek. A kényszer egyháztagok helyét az adófizetésre önként vállalkozó egyháztagok foglalják el, s az adó beszolgáltatását a hívek egyházszeretete és lelkiismerete van hivatva biztosítani.” Egy másik probléma az őrségváltás kérdése volt, azoknak a visszahúzódása, akik a nagybirtokok és nagytőke háborús kormányának kiszolgálói voltak. Az egyházkormányzat magas fokán nem hajtották végre a szükséges személycseréket, ellenben az egyházközségi presbitériumoknak Kapi Béla püspök körlevele ajánlja a felfrissítést. A célkitűzés az, hogy „remélhetőleg a szívok és életök szerint buzgó evangélikusok kerülnek az egyház tanácsába”. De azt a tanácsot is adja a püspöki körlevél, hogy „a majd megejtendő presbiteri választáson különös tekintettel legyenek arra, hogy az egyháztanács összeállítása ne egyoldalúan, hanem nagy körültekintéssel, minden árnyalat figyelembe vételével történjék”. Az iskola kettős problémát is jelentett; egyrészt az iskolák államosítását, másrészt a hitoktatás módjában bekövetkező változásokat. Az előbbire Kapi Béla püspök körlevele a következő intelmet adja a gyülekezetek vezetőinek: „Külön is felkérem mindnyájukat, hogy kövessenek el mindent, hogy az iskolák átadása békés nyugodtsággal történjék.” A másik problémára nézve Kapi Béla ezt írja: „Szükséges, hogy a beállott változás lényegét a szülő és gyermek egyformán megértse, de a köznyugalom biztosítása céljából szükséges annak ismertetése is, hogy a forradalmi kormányzótanács nem tiltja el a vallásoktatást, hanem azt az iskola munkaköréből az egyház munkakörébe utalja át. A vallásoktatás átalakulása tegye az eddiginél erőteljesebbé a lelkész és a tanuló, a lelkész és a szülő kapcsolatát.” Az egyház és állam szétválasztásából következő problémákat a nagy időkhöz méltóan akarta megoldani egyházunk. Voltak kapkodó jelenségek is egyházunkban. Indokolatlan opportunizmusból vagy félelemből egyes lelkészek azokkal a jogokkal sem éltek, amelyekre módjuk lett volna. Az ilyeneket az egyházi sajtó nyilvánosan meginti. Marcsek János, budapesti vallástanár, az Evangélikus örálló hasábjain
