Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 1. szám - Ottlyk Ernő: Egyházunk első találkozása a szocialista forradalommal
2Ó OTTLYK ERNŐ: EGYHÁZUNK ELSŐ TALÁLKOZÁSA... célt szolgáló ingatlan, a parókiát, gyülekezeti termet is beleértve, megmaradt az egyházak birtokában. A gyülekezetek teljesen szabadon választhatták tisztségviselőiket, illetményeiket a hívek saját maguk állapították meg, az egyházak a legteljesebb autonómiával rendezkedhettek be. Az egyház és állam szétválasztása teljes következetességgel valósult meg. Az állam szociális gondoskodása kiterjedt a lelkészekre is, a nyugdíjas papokról az állam gondoskodott, a családos lelkészek gyermekeinek neveltetéséhez hozzájárult, a hivatásukból megélni képtelen lelkészekről mint munkanélküliekről gondoskodott. Az egyházak gyűjtés, önmegadóztatás, adományok által teljes szabadsággal gondoskodhattak bevételeikről. Kunfi Zsigmond közoktatásügyi népbiztos 1919. április 17-én a vallás szabad gyakorlásáról kiadott rendeletében utalt azokra a rémhírekre és rágalmakra, amelyekkel a reakció meg akarta zavarni a szocialista átalakulást. Azt suttogták, hogy a templomokból mozikat csinálnak, megszüntetik a vallást, „kommunizálják” a nőket stb. Hogy az ellenforradalmárok ne tudják a munkások, katonák és parasztok uralma ellen izgatni a még kellően fel nem világosított tömegeket, a népbiztos a helyi tanácsok kötelességévé tette, hogy a húsvét vasárnapján és a rá következő két vasárnapon a papok hirdessék ki a szószékekről és magyarázzák meg a népnek, hogy: 1. A Tanácsköztársaság mindenki számára teljes vallásszabadságot biztosít; 2. A papokat vallásos ténykedésükben, vallásos szertartásaik elvégzésében senki sem zavarhatja; 3. A templomok és vallásos célokat szolgáló épületek kizárólag vallásos célt szolgálnak; 4. Nem változik a házasság és a családi élet eddigi rendje; 5. Mindazok, akik ezeknek ellenkezőjét hirdetik, a forradalmi rend ellenségei, ehhez mért elbánást kapnak. Fáber Oszkár éberen vigyázott arra is, hogy a helyi direktóriumok mindenütt megtartsák a rendeleteket, s ahol előfordult, hogy valahol akadályozták az egyházi életet, nyomban intézkedett a visszásságok megszüntetéséről. Egyházunk hivatalos megnyilatkozásai azt tükrözik, hogy nincs kétség a vallás szabad gyakorlása terén. Nincs kétség az iránt sem, hogy az államot, a proletárdiktatúrát, az egyháznak tiszteletben kell tartania és azt a maga módján támogatnia kell. Ehhez a kapcsoló pontot egyházunk ott találja meg, mint fentebb láttuk, hogy a haladó hagyományokból bontakoztatja ki a helyes magatartás elveit. Ezek mellett természetesen végigvonul egész életünkön az új helyzet új problémáival való viaskodás. A Harangszó 1919. április 20-i száma közli Kapi Béla dunántúli püspök körlevelét, amelyben többek között ezekkel a gondolatokkal fordul az egyházak vezetőihez: „Űj világ formálódik előttünk. Az érvényesülésre törő eszmék között sok a régi, amelyek az evangéliumban régtől fogva felénk zendülnek, melyeket meggyőződéssel és hittel hirdettünk, de amelyek megvalósítására és a közgazdasági életben való érvényesítésére erőtlenek voltunk. Ezeken kívül sok új eszme vesz körül, melyek ma még idegenek, melyekhez szoktatni és nevelni kell önmagunkat. Evangélikus Egyházunk a kialakuló új világba és annak kiformálódó új társadalmi és gazdasági rendjébe becsületes elhatározással beilleszkedik. Alkalmazkodik a törvényekhez és megváltozott viszonyokhoz, s elismeri a kialakuló társadalmi és gazdasági rendet. Nekünk hatalmi, gazdasági, politikai törekvéseink nem voltak és nincsenek. Mi a lelkek szolgálatára rendeltettünk, s ha körülöttünk megváltozik is a gazdasági, társadalmi és politikai berendezkedés, ezt a szolgá
